Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 8-9. szám - Vékony Gábor: Ótörök felirat a homokmégy-halomi honfoglalás kori temetőből
15 kilométerre lévő két Pencic község birtokosa. Olmützcel pedig Janus Pannoniusnak meglehetősen szoros kapcsolata volt. Ennek püspöke ugyanis 1459-1482 között Bos- kovic Protazius, neves morva humanista, aki együtt tanult Padovában Janusszal, mint azt egy 1461. ápr. 17-én hozzá írott leveléből tudjuk. Protaziusnak szerteágazó kapcsolatai voltak, a német Albrecht von Leybtől a morva Ctibor Tovacovskyn keresztül Vitéz Jánosig, ismert jogtudós, akinek egy elveszett jogi munkájáról tudunk. Hunyadi Mátyás híve, aki 1468 után többször kap követi megbízást a királytól. Nos, 1461-es levelében Protazius éppen egy grammatikai munkát, Lorenzo Valla Elegantiae című munkáját kéri kölcsön Janustól. Hogy a pécsi püspök ezt a kérését akkor teljesítette-e, arra vonatkozóan hiányoznak az adatok. Viszont Janus és Protazius Mátyás cseh háborúja alatt, 1468-ban többször is találkoztak. Janus ezen a hadjáraton végig Mátyás mellett volt, s Mátyás kétszeri olmützi tartózkodása alatt leveleket fogalmazott a király nevében. Korábban láthattuk, hogy 1467 decemberében Janus még dolgozott grammatikáján, illetve ennek első könyvét ekkor fejezhette be. Grammatikai forrásmunkái tehát alighanem a cseh hadjárat idején is vele lehettek, s azok egyikét ekkor kölcsönözhette az olmützi püspöknek. E könyv első táblájának belső borítólapjára volt feljegyezve a székely rovásábécé, valamint a héber ábécé és hónapnevek. A kölcsönkönyv - vagy Valla műve vagy valami más grammatikai munka — aztán már nem került vissza Janushoz. 1482-ben, Protazius halálát követően az olmützi püspök hagyatékában volt a munka, amelynek szétszedett kötését Pencic Fülöp kódexének bekötésekor felhasználták. A nikolsburgi feljegyzések magyar ábécéje, Janus ábécéje mindenesetre az első olyan betűsor, amely túllép a hagyományos latin betűsoron, egyben az új jeleket nem a latin ábécé végéhez kapcsolja, hanem beilleszti az ábécé rokon hangokat jelölő betűi mellé. Mint láthattuk, a nikolsburgi ábécé kétségkívül Húsz ábécéjének hatásáról tanúskodik, ugyanakkor azonban a (csehországi vagy magyar?) német helyesírás ismeretéről is, gondoljunk az sch jelre. Janus persze ezeket a jelölési rendszereket különböző alkalmakkor és módon is megismerhette, Húsz rendszerét például padovai diáktársától, a huszita családból származó, katalizált Protaziustól is, s ezzel a lehetőségeket nyilván nem merítettük ki. Meg kell azonban fontolnunk, hogy Janus „születési helye a délvidéki ... huszita mozgalmak közelében” volt. Születési helye, Kecsinye valóban annak a Szerém megyének a szomszédságában feküdt, ahonnét 1439 végén a délvidéki husziták Moldvába menekültek. Aligha véletlen, hogy Janus anyja éppen ekkortájtól özvegy. Az 1463. december 10-én meghalt anyáról azt írja, hogy huszonhárom (4x5 + 3) őszt élt meg férj nélkül haláláig, azaz, e szerint 1440-ben vált volna özveggyé, mivel azonban itt költői kormeghatározásról van szó, a 23 év (és nem ősz) eltelte Janus anyjának 1439 óta tartó özvegységét is jelentheti. Nehéz nem megkockáztatni azt a feltevést, hogy Janus anyja éppen a szerémségi husziták elleni megtorló intézkedések, illetve elmenekülésük miatt vált volna özveggyé, akár úgy, hogy férje valóban meghalt, akár azért, mert a menekülőkkel tartott. Ez a körülmény megmagyarázná forrásaink feltűnő hallgatását Janus apjáról, valamint azt a különös tényt, hogy a pécsi püspök anyai nagybátyjának, Vitéz Jánosnak a címerét használja, sőt a nevét viseli. Magyarázatunkat erősítheti Janus apjának a közelkorú Colocci-féle életrajzban fenntartott neve: Ludicius, amit Ludovicusra szokás javítani. Ez a név azonban nehezen lehet más, mint a csehországi német Ludwik, cseh Ludvík latinosított alakja. Mivel azonban a Ludwik, Ludvík nevet magyar nyelvterületen, illetve a magyarban nem használták, Janus apja alighanem cseh—morvaországi eredetű (cseh, morva vagy német?), s ezzel együtt minden bizonnyal Húsz tanainak követője volt. Nos, a Colocci-féle életrajz szerint Janust már az apja tanította volna, így hát apró gyermekként meg kellett ismerkednie Húsz, illetve Húsz követőinek írásjeleivel, amelyeket aztán magyar lejegyzéseiben, a nikolsburgi feljegyzésben és nyilván grammatikájában is, fel is használt. Előző elemzésünk után persze arra kellene gondolnunk, 795
