Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 8-9. szám - Vékony Gábor: Ótörök felirat a homokmégy-halomi honfoglalás kori temetőből
hogy a grammatikában használt ábécé azonos lehetett Sylvester grammatikájának ábécéjével. Azonban a nikolsburgi feljegyzés és a Sylvester-féle ábécé között igen nagy eltérések vannak (egyebek mellett a j hiánya Sylvesternél). Korai grammatikáink viszont általában különválasztják a hagyományos latin ábécét és a latin betűkből megkülönböztető jegyekkel ellátott betűsort, így a nikolsburgi ábécé és a Sylvester-féle grammatika betűsorainak eltérése innen is magyarázható. A Sylvester-féle betűsor következetesen mellékjelekkel jelöli a magyar betűket, a nikolsburgi feljegyzés e szempontból vegyes, abban ugyanis mellékjeles és több betűből összetett jelölések is előfordulnak. így a cs hangot ez és eh is jelöli, hasonló kettős jelölés előfordul a zs hang esetében is. Ezeket a lejegyzési következetlenségeket Janus nyilván kiküszöbölte grammatikájában, s bizonnyal a mellékjeles jelölés mellett döntött, elhagyva ugyanakkor a j hang külön jelét, amelynek jelölésére — úgy látszik — elégségesnek ítélte az í betűt. Mivel Janus grammatikájának a betűsora a hagyományos latin betűk külön való felsorolása miatt bizonyosan különbözött a nikolsburgi feljegyzés ábécésorától, s kevés a valószínűsége annak, hogy Sylvester valami nagyobb módosítást vitt végbe a kezéhez került Janus-féle grammatikában, mégiscsak valószínűnek tarthatjuk, hogy a Sylvester-féle betűsor azonos a Janus-féle betűsorral, amelyen persze kisebb módosítások elképzelhetők. Ez a betűsor pedig a következő: a, b, c, d, e, f, g, h, i, k, 1, m, n, o, p, q, r, s, t, u, x, y, z. ü, é, óz, e, é, gh, y, ij, 1’, n, ft, S, {i, í, ű. Látható, hogy ez az ábécé a mássalhangzókat tekintve a magyar beszédhangokat teljesen visszaadja, hiányzik azonban belőle a hosszú és rövid magánhangzók megkülönböztetése (o — ó, ö - ő, u — ú), ahol ilyenre akadunk, ott a zártabb és nyíltabb ellentétet találjuk (ö rectum, a obliquum, e rectum, e obliquum). Ugyanakkor a ji és az ij (eredeti) hangkapcsolatot külön jelek jelölik (y, q_). Mindezek mellett egyfajta bizonytalansággal találkozunk a jelölésekben: a szövegbeni példák nem feltétlenül felelnek meg az ábécének. Mindenesetre a Sylvester-féle ábécé csak abban különbözik egy teljes magyar ábécétől lényegesen, hogy az eredeti középkori magyarországi latin jeleket külön tartja, de a két betűsor összeolvasztása kézenfekvő, mert a mellékjeles sor a latin sor rendjét követi, azaz jelei beilleszthetők a latin sor megfelelő helyére. 796
