Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 8-9. szám - Vékony Gábor: Ótörök felirat a homokmégy-halomi honfoglalás kori temetőből
matikát” írt volna. Ezt használta volna Sylvester? Az általa használt grammatika folyónév példái, a Duna, Száva, Dráva, Körös egyértelműen Janus életútjához kapcsolódnak. Janus maga írja, hogy ott született, ahol a Dráva a Dunába torkollik. Szülőhelyét régebben a Kőrös megyei Csezmicén keresték, de kiderült, hogy Johannes de Chesmicze nem azonosítható Janus Pannoniusszal. Pécsi püspökségének pápai megerősítésénél Iohannes Cesinge néven szerepel, ezt Tóth István a Valkó megyei Kesinci helynévvel hozná kapcsolatba. Azonosítását felettébb problematikussá teszi, hogy a helység horvát neve 1698 előtt nem szerepel, addig csak a magyar Kese nevét ismerjük. Kiss Lajos szerint Janus Pannonius névadó szülőfalujaként csak két helység lehet versenyben: Cseszmice és Kesince. Az előbbit Paizs kései erőfeszítései ellenére is kizárhatjuk, utóbbiról pedig Janust a XV. század közepén legfeljebb Johannes Kese néven nevezhették volna. Nem támogatják ezeket a lehetőségeket Janus egykorú horvát nevei sem, az Ivan Kesinac és Janus Pannonius de Kesinac, ezek ugyanis nem egy Keáinci helynévre visszavezethető tulajdonnévi alakok. Ezzel szemben az olasz—latin helyesíráséi Cesinge minden további nélkül olvasható Keninye alakban, ilyen helynevet pedig ismerünk Valkó megyében, a Dráva-torkolat közelében. Ez pedig a Dályától délre feküdt, mára eltűnt Kecsinye — 1423: Kochynee, 1439: Kechynye, 1454: Kecheynye, 1484: Naghkechynye, Kyskechyne, 1491: Keczenye, 1697, 1698: Kechine, Kechina. A név szerb alakja Kecina. A Janus nevében feltűnő Kesinye forma nyilvánvalóan magyar eredetű, mert a szlavóniai (kórógyi) magyar nyelvjárásra utal a cs előrébb képzett, s felé elmenő változatát tükröző alak. Kecsinye egyébként Kórógytól (és Szentlászlótól) keletre feküdt. Janus nevének horvát alakja egy Kesin helynévből képzett forma. A Kecsinyén született Janus Pannonius tehát már gyermekkorában jól ismerte a Duna, Dráva és Száva folyókat, s később ezek voltak püspöksége legnagyobb folyói is. De Janus életútjához kötődik a Körös folyó is, az ennek partján fekvő Váradon nagybátyja, Vitéz János volt a püspök, s itt Janus is többször megfordult. A Vitéz Jánosra írt és a Búcsú Váradtól című versében a folyó neve ugyanúgy Chrysius alakban szerepel, mint a Sylvester-féle grammatikában. Janusszal szemben Sylvester életútjához a Szamos, Tisza és a Rába kapcsolódik, kiegészítéseiben említi is ezeket. Meg kell azonban jegyezzük, hogy a folyónév példák között hiányzik az 1468-ban írt Az árvíz című versben említett Marisus és Tibiscus, s hiányzik a Danubius másik, Janus verseiben állandóan használt neve, a Hister. A folyónevekhez csak részben hasonló a helyzet a városnév példáknál. Semlegesnek tekinthetjük a Buda, Alba Regia, Pestum és bizonyára a Strigonium példákat. Ezzel szemben a Varadinum hasonló jelentőségű, mint a Chrysius volt, Várad egyértelműen Janus életútjához kapcsolható. Ugyanez a helyzet Seghedinum esetében is. Szeged egyrészt a Várad és Pécs közötti úton fekszik, másrészt Janus 1458-ban a király kíséretében volt a déli hadjáraton, amikor Mátyás aug. 30,-szeptember 9., valamint dec. 23.-1459. jan. 29. között tartózkodott. Janus e hadjárat alatt megbetegedett, ez a betegsége azonban októberre eshetett, mert ekkor írt Táborozó Balázshoz című versében „új bort” (nova musta) emleget. Szeptember elején Szegeden tehát még bizonyára a király seregével volt. De Janus életének egyik igen jelentős eseménye éppen Szegedhez fűződik. Az 1464. december—1465. januárban itt tartott országgyűlésen jelölik Roz- gonyi Jánossal együtt Rómába küldendő követnek, Janusnak pedig feledhetetlen élmény volt Itáliába visszatérnie. Pécs, Quinque Ecclesiae példaként való említése megint csak Janusra, az 1459- 1472 közötti pécsi püspökre utal. Itt egy idézetet is találunk, miszerint Guarinus Ve- ronensis Quinque Ecclesia alakot használ Janushoz írott versében: „Hinc Urbs ponti- ficem te Quinque Ecclesia cepit”. E verssor azonban nem Guarino da Veronától, hanem fiától, Battista Guarinotól származik. Battista Guarino költeményei 1496-ban megjelentek Modenában, ezeket éppen ismerhette Sylvester is, ott azonban eltérő változatot találunk: „Hinc urbs pontificem te Quinqueecclesia cepit”, kevés a valószínűsége hát, 788
