Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 8-9. szám - Vékony Gábor: Ótörök felirat a homokmégy-halomi honfoglalás kori temetőből
hogy a grammatika idézete onnan származzék. Az nem kétséges, hogy Janusnak megvolt Battista Guarino hozzá írt verse, ő azonban aligha keverhette össze a fiút apjával. Egy ilyen keveredés azonban a szöveghagyományozás során létrejöhetett. A Sevillai I. kódexben a Guarino-panegyricus címe: „Panegyricus Jo(hannis) Pannonii Vitezii in Laudem Baptistáé Guarini patris Veronen(sis) preceptoris sui”. Lengyelország első humanista költője, Paulus Crosnensis is hasonlóképpen adja meg a vers címét: „Panegyricus de laudibus Baptistáé Guarini Veronensis praeceptoris sui”. A két Guarino összekeverésének feltételei tehát adottak voltak. Maga az idézet egyébként eredetibb lapszéli glosszának látszik, az ilyenekben pedig erősebben rövidítenek, így egy B. /Bapt. Guarini vers(us) ad Janum Pannoniam szöveget könnyen elírhattak a másolásnál Guarini Veronensis etc. változatra. Mindenesetre valószínűbbnek tűnik Janus környezetében keresni e széljegyzet eredetét, mint azon töprengeni, hogy honnan ismerte Sylvester Battista Quarino versét; mint krakkói diák Paulus Crosnensis hagyatékából, netán az Itáliában egyetemre járt Nádasdi Tamástól Sárvárott. Utóbbiak ugyan lehetőségek, de bizonyíthatatlan lehetőségek, míg Janusnak saját nagyságát kiemelni aligha okozott gondot, még akár egy „Guarino-idézettel” is. Minden bizonnyal Janus életútjához kapcsolható a Cibinium, Szeben példa. A pécsi püspök Mátyás kíséretében volt az 1467-es erdélyi lázadás leverése idején, az azt követő moldvai hadjáratról írott verseiben a közvetlen élmény hatása mutatkozik meg, különösen az 1462-es oláhországi hadjáratról írt versekkel összehasonlítva. Huszti Janus részvételét azzal cáfolta, hogy a püspök 1467. okt. 15-én Pécsett tartózkodott. Valóban Plutarkhos De dictis regis et imperatorum fordításához Mátyásnak írott ajánlólevelének keltezése „Quinque ecclesiis. Idibus Octobris. 1467”. Ezzel szemben az 1974-ben előkerült Sevillai II. kódexben az Epistola Iani Pannonii részben szerepel Mátyás király „Sub Alpibus Moldauie” II. Pál pápához írott levele 1467. decemberi keltezéssel. A Sevillai II. kódexből kiderült az is, hogy a Teleki óta De signo Iohannis Vitezii Archiepiscopi címmel közölt Ep. I. 9. címe helyesen De uexillo proprio, s ugyanez az epigramma a Váradi Péter gyűjtésére visszamenő (a Corvinából származó) bécsi kódexben is De signo suo címmel szerepel. Vagyis Janus csapatai is részt vettek a moldvai hadjáratban, s visszahozták zászlajukat, amit a püspök saját kezűleg függesztett fel a budavári Nagyboldogasszony-templomban. Eme körülmények miatt szinte bizonyosságra tehet szert az a feltevés, hogy Mátyás győzelmeit ünneplő versét személyesen nyújtotta át 1468. jan. 1-jén a királynak. Janus tehát 1467. dec. 25. és 1468. jan. 4. között a király mellettt, Brassóban volt. Kardos szerint ugyan október-novemberben elkészítette a Plutarkhos-fordítást, s azután ment Erdélybe, ezzel szemben rá kell mutatnunk arra, hogy a Plutarkhos-fordítás keltezése felettébb problematikus. Janus az ajánlásban görög tanulmányainak hétéves szünetéről beszél (septennali in- termissione graecarum litterarum), Juhász László ezt a hét évet 1460-1467, Huszti viszont 1458-1465 közé teszi. A költő azonban 1460-ban Homéroszt fordít, 1462-ben Galeottotól Homérosz-kommentátorokat kér, levele pedig Homérosz friss olvasásáról tanúskodik, 1465. június elején pedig Firenzében Plótinoszt fordít. Nincs tehát olyan hét év életének magyarországi időszakában, amikor nem foglalkozott volna göröggel, illetve, erre csak az 1465-1471/72 közötti időszak marad, ekkor ugyanis valóban nincs görög tanulmányaira adatunk. Fordításának ajánlásában Janus azt írja, hogy Mátyás csak akkor lesz Traianushoz méltó, ha derék emberek tanácsára hallgat, ha fiatalos heve el nem ragadtatja (si bonorum apud te consilia maximé valuerint, si minimum aetati tuae indulseris). Huszti szerint „korai lenne ezt a humanista stílustól annyira elütő részletet úgy felfognunk, mint a király és a későbbi összeesküvő közötti feszült viszony bizonyítékát”, azonban Bonfini szerint 1471 decemberében éppen fiatalos tapasztalatlanságára hivatkozik, kéri Vitéz bocsánatát az érsekkel folytatott tárgyalásaiban, ez pedig meglepően összecseng Janus szövegével. Az ajánlás ugyanakkor császárnak, imperatomak nevezi Mátyást, márpedig Mátyás római királysága (amely megnyithatta volna számára az utat a császári cím felé) csak cseh királlyá koronázása 789
