Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 1. szám - Kurucz Gyula: Kelet és Nyugat határán XIV.
tatlan az ajtó. Nem történt semmi. Odaátról, nyugatról egyszerre jött egy számla 1360 DM tartozásról. Közöltem, hogy nem fizetek, s hogy miért. Két hét múlva jött egy számla 3000 márkáról, ugyanonnan. Telefonáltam. Nyögve mondták: egy berlini hivatal tartja számon az objektumot, azzal beszéljek. Áprilisban írtam nekik. Aztán jött egy számla 4600 márkáról (a sorrend minden logikát nélkülöz). Elküldtem nekik az itteni cégnek írt levelemet. Öt hónapja teljes csend, senki nem válaszol. A garázs használhatatlan, a pénz a levegőben. Működik a gazdasági csoda? Mindenki érzi, hogy az egyesülés óta még nagyobb a fejetlenség. Két bürokráciát összekapcsoltak, jószerivel egyik sem működik. Ázt mondják a szakemberek, hogy a német bürokráciát 1900 táján írták le, szabályozták, s azóta nem került sor átfogó újításra. Nos, ebben élünk. Élvezzük. Azon már meg sem lepődünk, hogy a posta nem hoz ki csomagot, hogy aki valahol nyugaton vagy a távoli keleten kifizeti a díjat, azt hiszi: eljut a küldemény, s nem a címzettnek kell megszereznie. Mindezenközben ütik- vágják egymást a pártok (akár otthon). Szinte hetente röppennek föl mindent megoldó javaslatok. A másik fél ledorongolja őket, mást röppent fel, azt meg a kormány üti le. A szociáldemokrata Stolpe miniszterelnök (Brandenburg) ellen irtóhadjáratok sora folyik, mert annak idején az egyház megbízásából tárgyalt a Stasi (ÁVO)-val, hogy foglyokat mentsen ki börtönökből. Miközben a volt - gyengécske - NDK ellenállók most tüzet köpnek ellene, a tömeggyilkos Stasi- és pártvezérek szabadlábon éldegélnek ragyogó nyugati villájukban és megtagadják a vizsgálatok során a válaszadást. Azokat nem tépik, marcangolják volt kínzottjaik. A kutya érti ezt. A szélsőbal és a szélsőjobb viszont egyre aktívabb. Gyújtogatásaik, idegenveréseik, s az ezek elleni tüntetések során hasonlítanak egymásra. Értelmiségiek és bőrfejűek: mind valamiféle átlátható rend egyre megkesere- dettebb megszállottjai. A balközép és a jobbközép közelebb húzódik egymáshoz. Ha közös kormányba tömörül, már csak karaktere megőrzése miatt is gáncsolja kormányzó társát a munkában. Újabb tápot ad a szélsőségeknek. Mi jobb vajon? Az amerikai „lovak közé a gyeplőt”? A liberálisok elvállalt (áttételes) kegyetlensége: hulljék a férgese? Kommunizmus nem jöhet újra, az még csak most bukott meg. Egy biztos: a gazdasági és politikai hatalom keményen egy kézben van: a sikeresek kezében. Minden egyéni, jellegzetes - tehát elszigetelt - megoldás magára marad. Indulunk a kényszerű tömörülések felé. Ahol korunk egyetlen fétise: a tőke tanyázik. S mert annak érdeke nem az ideális kozmopolitizmus, nem a szellemi nemzetek fölöttiség, hanem a minden egységbe való totális gazdasági behatolás és függővé tétel, hát a nemzeti ellentétek fölé még egy új réteg telepszik: a tömegiparé. Amelyik tömegízlést (-telenséget), tömegfogyasztást kényszerít ki. A német médiában nap mint nap katasztrófajelentéseket olvashatunk. A tévében a rettenetes, végtelen és igénytelen sorozatok között, a show-pri- mitívség tengerében a hírek csak halált és borzalmat sugároznak. Elöl szerepel a volt Jugoszlávia minden szörnyűsége, a FÁK rémes hírei, a kelet-európaiak tehetetlensége (hogy azért mégis javítsák az itteniek közérzetét). Ám az újságcikkek már a németországi forradalom lehetőségeit is latolgatják. A kormány ellen, minden ellen. Mert lassan már csak erre van vevő a médiában, 73
