Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 8-9. szám - Nagy Olga: Egy Ezeregyéjszaka-mese népi változatai

A király elűzi a szegényt Láttuk, hogy a két mesemondó nagyon is következetesen építette fel és érvé­nyesítette - e finom eltérések által - különböző koncepcióját hőséről és a királyról. Az első változatban a mesemondó a szegény ember kiűzetését csú­fosnak, szégyenletesnek, megérdemelt büntetésnek tartja. S noha a szegény a zsák arannyal távozik, a mesét így fejezi be: „Azér ebbül a kis mesébül arra is reajöhetünk, hogy amég becsületesen élünk, Isten is jobban segít, s ember­társunk is jobban becsül”. A második a király becsapását a szegény újabb ügyességének, fortélyossá­gának tekinti, és ezért a palotából való kiűzetését a zsák arannyal újabb szeren­csés fordulatnak tartja. Tehát ebben a változatban az azonos tettet inkább győ­zelemnek minősíti, hiszen a zsák pénzből még „mái napig is él”, sőt még adott a szegényeknek is. A mese hősének személyén nem esett így semmi csorba, sem a happy enden. * Sok mindent lehetne még elmondani e két változat egybevetése kapcsán. Pró­báljuk meg megközelíteni a kérdést: hogyan lehetséges az a kétféle eszmeiség ugyanazon községből, mindössze három év különbséggel, s mindkettő asszony ajkáról gyűjtött változatban? Első változatunkat mesemondónk alig kétszer-háromszor mondta el, így nem forgatta, következőleg nem is „reagálhatta le” hallgatósága tetszését vagy nemtetszését. A mesét tehát nem élő, eleven, hanem „megmerevedett” szöveg­nek tekinthetjük, amely apjának, Győri Mihálynak század eleji felfogását tük­rözi, aki adatközlőnk szerint királyhű, vallásos ember volt. Tegyük hozzá, mesemondónkra sem hatottak az új idők. Kevés adatunk van viszont arra nézve, hogy kik és hogyan járultak hozzá a 2., Sóspál Róza által elmondott változat mai formájához. Nem kétséges, hogy többen is „megforgatták” az elmúlt évtizedekben, hisz adatközlőnk a gyűjtés évében, 1961-ben, künn a mezőn más tréfás mesékkel együtt hallotta. Tehát élő mesemondásról, eleven hagyományozásról van szó. S mivel a mesemondót 2. v. Na, a király már kimondta, ki volt mondva. Megadta neki a zsák pénzt, de aztán ki is kergette a kastélyából. Eridj dolgodra - azt mondja. Aztán elment az ember a zsák pénz­zel, aztán élt boldogul, abból megint adott a szegényeknek. S élnek még mái napig is, ha meg nem hóttak. 780 1. v. Na, hogy a fene a te fejedet megegye. Akkor látta, hogy (a szegény) csalfaság- gal élt. Királyi szavamat nem szegem meg. A pénz kezelőinek megparancsolta, hogy egy zsákot tőtsenek meg arannyal, s attól a perctől kitiltotta az udvarból. Amíg igazságosak voltak, szerette őket, de má most láttak aztat, hogy a jólétbe elzabosodtak, elkanászosodtak, hazudni mertek, már többet nem szerette űket. Azér ebből a kis meséből arra reajöhe­tünk, hogy amég becsületesen élünk, Is­ten is jobban segít, s embertársunk is job­ban becsül.

Next

/
Oldalképek
Tartalom