Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 8-9. szám - Pusztai János: Önéletrajz

magyar nyelvű újságok, folyóiratok, közöttük az irodalmiak is, fokozódó hangerővel vigenelték” az egyetemek, iskolák, bentlakások összevonását. Az Utunk Takáts Lajos egyetemi tanár vezércikkét, hamarosan pedig Bodor Pál „pillanatkép-montázsát” hozta. A politikai funkciókat is betöltő Takáts sorról sorra „bebizonyítja” a Román Munkáspárt oktatási intézkedéseinek vitathatatlan helyességét,míg Bodor a „szépíró” fegyverzetét öltve magára hangsúlyozza ugyanezt. A matematika, a fizika, a kémia magyarul is, románul is matematika, fizika és kémia, a menzán a krumplileves pedig úgyis csak egy nyelven beszél, a krumplileves nyelvén. Az egyetem- és iskolaegyesítést Kolozsvárott egy Neculae (!) Ceau§escu nevezetű bukaresti pártküldönc irányította. Valamelyik gyűlésben a kommunista vakságban szenvedő, de „momentán” nem eléggé „tájékozott” Nagy István író, a „romániai magyar irodalom Gorkija”, tiltakozásfélét makogott el a hallgatóságot falra másztató románsággal, mire Ceau^escu ráförmedt: Üljön le, vén soviniszta! Az egyesítés megtörtént. Az Utunk nemsokára Szabédi László halálhírét közölte. „Tragikus körülmények között elhunyt”, tudatta az olvasókkal. A többi öngyilkosról hivatalosan nem esett szó. Janit idegileg mértéktelenül megviselték, „kifeszítették” az események. Nem tudott hallgatni, ugyanakkor képtelen volt együttérzést, sajnálkozást kicsiholni a Bányavidéki Fáklya szerkesztőségének tagjaiból; az erdélyi magyarságért mártíriumságot vállaló személyiségek emlegetése legtöbbjükből gúnyos megjegyzéseket váltott ki. Szántó István (akkoriban örökké árpás szemű) főszerkesztő: Béke poraikra. Balog Ferenc, a levelezési rovat vezetője, Isten legbutább teremtménye: Hulljon a férgese! Ráduly József, másik nevén Cincogó Felicián, az ipari rovat főnöke: Kifingtak, apám. Tiszta cibere. Sepa József (Szepá Joszif) borbélyból lett mezőgazdász: Szél ellen nem lehet pisilni. Fazekas György sportújságíró: Nem is rúgnak többé a bőrgolyóba. Freund Henrik főszerkesztőhelyettes: Megmutatták, mi az osztályellenség kötelessége. Illés Sándor félanalfabéta pártmegbízott: Öregem, a párttal nem lehet cicázni. Walter Frigyes címrajzoló: Most már fújhatsz a seggükbe. Vajda Ferenc (él)mezőgazdász: Elérték, amit akartak. Andor Zoltán specriporter: Legalább nem zavarnak több vizet. Ráduly József, a Cincogó Feli cián szüntelen gyufaszálaprítgatás közben, a Márá§e$ti cigaretta kékes füstfelhőibe burkolózva, mint beosztottját, arról győzködte Janit, hogy a „pártfeladatok” elől vonat alá és gázhalálba menekülő egyetemi tanárok (Nekem elhiheted.) jelentéktelen emberkék voltak, elmosódott figurák, ő nap mint nap találkozott velük a Bolyain, de nem csak „ezekkel”, hanem Bartalis János könyvtárossal is, az állítólagos költővel. Apám, az tiszta cibere volt, amikor ezek a fickók adták a „nagyot”. Például a diákokkal „vitatkozva” irományaikat kiakasztották a faliújságra. Walter Frigyes tehetséges, de tökműveletlen grafikus, a címrajzoló, homlokába hulló ritkás (hatszál) haját megállás nélkül bal mutatóujjára tekergetve „messzemenően” egyetértett Cincogó Feliciánnal. Mit, még ugrálnak egyesek, amikor a világtalan is láthatja: Romániában győzött a szocializmus. Andor Zoltán Janit meghívta az István vendéglőbe, aprólékosan kikérdezte, agyondicsérgette, de csupán azért, hogy alkalomadtán üthessen rajta. Ebből a szempontból Fuksz Oszkárhoz, a Kisfukszhoz, a sírásó unokaöccséhez hasonlított. Nyilván, a lenini „spirális fejlődésinek megfelelően, magasabb szinten. Jani a gondola753