Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 8-9. szám - Kurucz Gyula: Kelet és Nyugat határán XVII.

zsidó származású magyarság felelőssége. Most órájuk van szükség! Tudhatják, hogy számíthatnak ránk, most nekik is kell cselekedniük. Mindannak érdekében, ami összeköt minket. És minden embert.

Aki ebben a kötelezvényben nem hisz, az önmagát minősíti. A cinkosság fogalma kétfelé - mindenfelé! - érvényes. Veszélyhelyzetben csak az lehet mértékadó, ami közelebb hoz egymáshoz, ami együtt szolgálja érdekünket.

Itt az újév. Berlinben az elővárosi utakon csempészcigarettákat kínálva túlzottan mutogatják magukat a fenyegetett vietnamiak. Nincs képviseletük, kiszolgáltatottak. Fenyegetettségükben a közösség vette át értük a felelősséget. Azok a csoportok, akiknek megvan a képviseletük, nincsenek annyira kiszolgáltatva. Hacsak képviselőik nem idegen, önös, beteges érdekek irányába viszik el őket - saját fennmaradásuk ellen.

Az utolsó stáció még mindig a hétköznapi emberek felelőssége. Arra az utolsó pillanatban is lehet építeni. Csak akkor nem, ha túl későn mozdul meg egy fenyegetett közösség. Ha addig hagyja félrevezetni magát, amíg maga is bűnössé válik mások bűnei fényében.

Ám ebből sohasem indulhatunk ki.

Az ember keze bőre puha, selymes, intelligenciával megáldott, simogatás- ra, örömokozásra termett. Aki ujjait fegyver ravaszára fogja, agyát gyűlöletre neveli, mást erre uszít, azonnal bűnössé válik. Aki nem a hitét táplálja, hogy ennyi ezer év után megint úrrá lehetünk a kríziseken, az háborúk okozója.

Új év jött el. Még a ködös Berlinben is kisütött a nap.

738