Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 8-9. szám - Pusztai János: Önéletrajz
PUSZTAI JÁNOS Önéletrajz- RÉSZLETEK A MÁSODIK KÖTETBŐL 55. Ezerkilencszázkilencvenegy február huszonegyediké, csütörtök reggel, kilenc óra tíz perc. (Román idő.) Az író éjszaka egyhuzamban tünyölődött. Nagybányán, az Ez a divat nevű készruha áruház Co^buc (magyar világban: Virág) utca felőli sarka és a Bukarest vendéglő önkiszolgáló részlege között haladt átfelé feleségével, a valamilyen családi okból kifolyólag éppen neheztelő Lázár Ilonával a széles, sok helyütt megbomlott aszfaltburkolatú Culturii (Kultúra) utcán, amikor váratlanul azt hallotta, azt kellett hallania: Ha Rodikához mész, beszélgetéskor ne állj szembe vele, mert hiányoznak a fogaid. Fordulj oldalt. Miféle Rodikához?, csattant fel az író, majd borsos káromkodást eresztett meg. Felesége örökös figyelmeztetései óhatatlanul kihozzák a sodrából. Továbbmenve a megyeháza előtt azt látta, hogy fekete reverendás római katolikus papok ássák a járdát az úttesttől elválasztó földcsíkot és zabot vetnek belé. A régi főtér felől laza sorokban tüntetők jöttek és ütemesen kiáltoztak: Papok vetik a zabot, keveslik az adagot! Papok vetik a zabot, keveslik az adagot! Röviddel ezután az író egy nevetséges kinézetű, Villand Ernő (barátja és komája) kormányozta repülőgépen ült. Rajta kívül Ica, Kacsó Károly régész, valamint leánya, Yvon volt jelen. Valamennyien a gép törzsén foglaltak helyet; meglovagolták. Az író leghátul, a farok görbületében kuporgott. Villand Ernő nem vezethetett kimondott szakértelemmel, mert a leszállásnál a farokgörbület majdnem kiparittyázta. Egész bensője megrázkódott, de ezt hamarosan feledte. Csupasz, döngölt talajú térségen fehér, pisze, magyar malacok nyüzsögtek. Ä malacok szabályos időközönként két hátsó lábukra emelkedtek és a Százados úr, ha felül a lovára kezdetű katonanótára gyújtottak. Bizonyos idő után a Százados urat Horthy Miklóssal helyettesítették. Az író munkaasztalánál rostokolva felnéz, kibámul a könyvesszoba háromszárnyas ablakán. Odakinn napos, kellemes az idő, bár a fagy még mindig nem enged, konokan tartja magát. A Kossuth Rádió tudatja: az iraki hadvezetőség a végső győzelemig harcol. Ismerős fogadkozás. A szovjetek béke-alakoskodásokkal próbálják Irak malmára hajtani a vizet. Albániában rogyadozik a kommunizmus. Tegnap Tiranában százezernél is többen tiltakoztak a szörnyűséges rendszer ellen, és ledöntötték Enver Hodzsa szobrát. Az író kicsit csalódott: Lenin és Sztálin bronzalakjait vajon miért kímélték meg? Hát nem a fejétől büdösödött a hal? Aromán vasutasok folytatják sztrájkjukat; követeléseiket a kormány csak részben teljesítette. Az író gondol néhány „apróságot” a román kormányról, aztán hagyja; arra törekszik, hogy a lehető legpontosabban felidézze Jani és felesége, Ica Nagybányára költözését, hurcolkodását. 739
