Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 8-9. szám - Határ Győző: Életút
mint a tébai százak vagy ahogyan Claudel írja a Conversations-ban, a hősökről: les gens ne sont pás héros que quand ils ne peuvent pás faire autrement. Még jómagam is, amikor oda került a sor: hős voltam, mint a nyárfalevél. Tudom, volt egy olyan, párt-inspirálta, pártszerű elmekonstrukció, hogy az illegális párt szerb kollektívája a börtönben hónapok óta egyebet sem tett, mint hogy a legapróbb részletekig előkészítette a kitörést; kiépítette külső kapcsolatait, tehergépkocsi is volt s hogy annak mikor melyik utcasarkon kell várakoznia. Még az „adott pillanatot” is kidolgozták, mely adott pillanatban, „Sztálinnal!” vagy „Sztálinért!” jelszóval felcsattan a fegyverropogás és más, meglovasított teherautókkal, de Sztálinnal az élen, vörös zászlók alatt elrobog a gépkocsisor a félezer partizánnal, hogy csatlakozzék az Ellenállás Derékhadához a hegyekben... S hogy e nagyszerű tervekről magyar részről Szalai András (Ländler Ervin) is tudott, mint az illegalitás egyik oszlopa... Mért tudott volna? Mi zördögnek tudott volna róla, ha egyszer - hónapokkal a kitörés előtt, már 43 telén, nagy pénzért és orvosi bizonyítvánnyal szabadlábra helyezték és első dolga volt, hogy hamis papírokkal, hamis néven, vasesztergályosként Pestkörnyéken olajra lépjen? En ezekben a csupa-kencefice, fényes olajfestményekben nem hiszek, kisebb dolga is nagyobb volt, semmint hogy ilyen utólagos pártfilmekre-pártle- gendákra gondoljon, annak az egyszerű szerb parasztfiúnak, aki a németektől való jószágrémületét a zsigereiben hordta. Persze hogy terveitek mindenféle kitörést minden eshetőségre, bizonytalanra s dátum nélkül, persze hogy begyűjtötték a disznóölőket, ahány kést csak a jóasszonyok a cipóba besütve behoztak-bejuttattak, s latolgatták, mikor lehetne alkalmatos szerrel leszerelni az őröket, lefogni ezt, lekenyerezni amazt. Valamennyiünket foglalkoztatott, mint-lesz-hogy-lesz, ha sanyarú „paradicsomunk” az átvonuló front tűz- katlanjába zuhan: ide guelfek! ide ghibellinek! - ki merre ugrik, fedezékbe- árokba vagy lopott kerékpáron elkarikázik és partizánnak áll... Mindez a levegőben volt s hogy még a magyar zárkákban is ott kísértett, idesüss, Lorcsi- kám, ez is az Elégetett Börtönversekből való, felemyőző pernyéjéből még tán kiolvashatod a kilencből az utolsó három versszakot - a RAGYOGÓ SZÍVVEL REMETE DACCAL című kötet 70. oldalán találod; a címe: HALAKvolna csak ábrándozunk belül akadna erdő fegyver is kerül és minden fán ahol ember ül ötszázan harcolnánk emberül felkelni - végre végre fel ott veszni 718
