Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 8-9. szám - Határ Győző: Életút
tába s a türelmetlenkedéssel te csak ne tartóztasd fel a megválaszolást. Nem tartozik ide?! De még mennyire hogy idetartozik: nagyon is! KL Mire célzol? Nagy különbség, hékám, hogy nem Bücher tábornoknak, a porosz felmentő seregek vezérének - hanem Napóleonnak volt náthája 1815. július 18-án: Hitler indiszpozícióinak is megvannak, ma már, az anekdotái, de nem ilyen történelmi frivolitásokat szeretnék szóba hozni most. Tudod, a kései kiértékelések post eventum-tükréhen ma már elegendő világossággal kibontakozik, hol mért önmagára döntő vereséget Hitler KL Csak nem kedvenc és közismert elméncségeddel akarsz előhozakodni: hogy az antiszemitizmust ejtve - nem zsidókat nevezett ki tábornokoknak és nem hagyta, hogy aranytálcán tálalják neki az atombombát, mialatt a szövetségesek a hajukat tépve titokzatos csodafegyvert emlegetnek, de kilenc hónapot elkésnek vele...?! Nem én mondtam, Lorcsikám: csak rám fogják. Hitelrontás. Nem tudsz oly gorombán félbeszakítani, hogy elfelejtsem, hol tartok s most olyannal foglak fejbekólintani, hogy három napig nagymama-harisnyában meleg sót raksz a fejedre s azzal borogatod migrénedet. KL Halljam. Hitler két ponton vesztette el a háborút. Először - amikor 1940 júniusában, Dunkirknél, ahelyett hogy a tengerbe döngölte volna a közel 400 ezer főnyi angol expedíciós erőt, lovagiassági rohamában szökni hagyta. Ha ez a hadsereg a tengerbe vész, Nagy-Britannia kiesik a háborúból és különbékére kényszerül. KL És másodszor...? Másodszor amikor az 50 milliós Ukrajnából - amely tárt karokkal, felszabadítóként várta a német hadsereget - ahelyett hogy független ukrán köztársaságot csinál és haderejét beveti a vörösök ellen: ehelyett rabszolgamunkára hurcolta és megtizedelte az ukránok millióit. KL És mindennek mi köze a sátoraljaújhelyi fegyházlázadáshoz? Semmi és mégis, több, semmint hinnéd. Jugoszlávia népei sehol nem várták felszabadítóként és fogadták tárt karokkal a németeket, még a csetnikek sem. A nácik oldalán, a horvátok Boszniában olyan népirtást rendeztek a szerbek között, hogy arra az öregebbje még ma is emlékezik. Megtorlásul a szerb partizánok a Mihajlovics Drázsához húzó horvátok közt rendeztek vérfürdőt s nemcsak a szerbekért, hanem a mohamedánokért is, akiket a katolikus horvátok előszeretettel irtottak. Csak a náci hadsereget nem lehetett vádolni ilyen elfogultsággal: ők válogatás nélkül irtottak mindenkit: montenegróit, koszovói albánt, szerbet, horvátot, szlovént egyaránt. Ahová a német hadsereg Jugoszláviában betette a lábát, első dolga volt, hogy lerobbantsa a börtönök kapuit és kézigránát-kötegeket hajigáljon be a zárkákba. Ahol a németek lemészárolták a lesittelteket, ott (hogy a CSODÁK ORSZÁGA metaforájával éljek) A SHI-TI, az Esztendők Sápadt Folyója megborult és vér niagarája robajlott alá a semmibe. A szerb fiataloknak a hipotalamuszában ezt a vészreakciót felfokozta az országos tapasztalat emléke; az ösztönükké vált, hogy a nácikkal szemben nincs más választás, csak harcolni lehet. A sátoraljaújhelyi vkf.-fegyházban lehettek vagy 450-en. A kitörés a szerbek kitörése volt. Hősök voltak, mert azzá kényszerültek, valamennyien, elszántan a végsőkre, 717
