Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 8-9. szám - Páskándi Géza: Mátyás és a bolondériák vagy: a magát védő szobor (regejáték) I.
mondva, ezt is ő tanulta el tölünk az időben, ahogy minden lótanászatot! AGGATÓ Jaj, fáj! (A rúgás.) LANGALÉT Ne vedd zokon, hogy ily gyermeki vagyok! (Kicsit nagyobbat rúg belé.) AGGATÓ Egek! Már hogy volna felséged, gyermeteg! (Kis nyögés.) LANGALÉT Hát a gyermek, ha csik- lándozzák, nem rugdalódzik-é? Márpedig hiúságunkat mi csiklándozná jobban, mint a hízelgés szava! Hát bocsáss meg, ha gyemekdeden most is rugdalódzom, mivel csiklintád a hiúságomat! (Néhány apró rúgás. Abbahagyja.) Egyébként kész a himnusz? AGGATÓ Kész, s hála felséged pompás tanácsainak — gyönyörű! Felséged itt a legnagyobb poéta! Fennkölt ízlése legfőbb kiválasztó! LUNGUPUNGU Halljuk, halljuk! (Tapsol.) AGGATÓ (félig-meddig dalolva) Vagyunk éber langaléták, Égnek támasztjuk a létrát, ott is lelünk ellenséget (felmutat) s éldegélünk langalétet! Babilon létrája! Élj, honunk királya! S éldegéljünk langalétet! LUNGUPUNGU (egy léc felé kapva) Én megveszem eztalécet! (Nagyonfenyegető) Hosszú, hosszú langalécet! LANGALÉT (halk) Hagyjad! Figyelj, hogy kell bánni toleránsán a tudós poétával! (hangosan) Te tudor, adok egy jó tanácsot. AGGATÓ Halljam, uram, én mindig szót fogadtam. LANGALÉT Vagy hosszabb legyen az a vers, vagypediglen kurta. De pont ennyi semmiképp. Hát ez a tanácsom. No még talán annyi: túl sok benne a lét. LUNGUPUNGU Úgy van, mondjon inkább levet! LANGALÉT Nohát ennyi volna a tanács... és igen: nincs benne a nevem: hogy Langalét király. AGGATÓ Értem uram, meglesz. (Most távolból muzsikát hoz a szél.) LANGALÉT Mi ez a muzsika Buda várából, amit a szellő hoz felénk? LUNGUPUNGU Mátyást ünnepük. Még most se értem, hogy támadhatott fel. AGGATÓ Hogy? (Szeme villan.) Ahogy belőlünk langaléta lett. Meg ott azokból arabs telivér! (Rámutat a katonákra, akik épp keresztbe rakták „lovaikat”.) LANGALÉT Látod, nem is oly ostoba! Jó lesz vigyázni véle! (Hangosan a katonák felé.) Hé, mit csináltok ti ott! AGGATÓ Már megkérdeztem tőlük, felség. Keresztezik uram az angolt az arabssal! (Kis csend.) LANGALÉT Helyes! No akkor lóra! Magos nyeregben leszünk igazi langa- léták! Vár Pöszméte vára, te pedig körmölj szorgalommal! Jaj lesz néked, Mátyás! Sétafikáié szobor, megállj csak! Megállj! (Megvető fenyegetés.) (Mindenki el.) MÁSODIK FELVONÁS Az udvar egyik terében Mátyás jön lassan, a másik oldalról sietve be Kóró. KÓRÓ Felség, jelenthetem, hogy már mulatság közben is verbuváltam csapatodba, mégpedig kiváló legényeket, úgy mint Pestbudai János... (Most a játéktér különböző pontjai-ról hangok hallatszanak, néha egy-egy fej is felbukkan. „Jelen! Itt vagyok.” etc.) Májszter-Mester Kúnó... Balatoni Antal! Kolozsvári Gotthárd! (Listát, nagy okulárét vesz elő, úgy folytatja) Jovánkai Esvány..., Egerhegyi Ekehárd... EGY HANG (valahonnan) Hol eke, hol csatabárd! KÓRÓ Bikmakfalvi Félix! EGY FEJ (felbukkanvást) Sose győzök félig! KÓRÖ Szögedéi Egyed... Csikcsukfalvi Ábel... Hortobágyi Tasziló... MÁTYÁS (kissé szórakozott) Jó, jó, nagyon jó... (hirtelen) Nézd, a hegyek túl695
