Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 8-9. szám - Páskándi Géza: Mátyás és a bolondériák vagy: a magát védő szobor (regejáték) I.
ján, hogy kél a nap! Mily gyönyörű is hajnalban Buda vára... KÓRÓ (látván, hogy „más a hangulat”, elteszi a lajstromot) Láttad felség, hogy bukkannak föl mindenünnen: egy hang, egy fej, mint a nyakbavaló medálionokban! Ki-ki a csapat tagja lesz, hogy megszabadítsd a te szobrodat, megvédd minden ellenség dúlása és ármányai ellen. O, a lét egy óriási tabló: ablakon, erkélyen, oszlop mö- gén, zegén-zugán az epizód száz feje... Hisz a sárkányok minden feje egy-egy epizód... A széles kép előterében te állsz, győztes nagy király, s ott hátul, oldalt a hangok és az orcák, mint a csataképen... És minden háttér téged éljenez és olykor az epizód előtör, ide melléd rugtat... MÁTYÁS Jó, nagyon jó... Ó, hány bolondórát töltöttünk együtt e tájon is, báró Kóró! (Teljes nosztalgia.) KORO (Látva, hogy váltania kell) Da- nában-hajdanában, úgy bizony. MÁTYÁS Ne is emlegess hajdanát s danát. Annyi danát hallottunk itt három nap s három éjjel... Még jó is, hogy otthagytuk egy kis időre ezt a dáridót. KÓRÓ (alig leplezett gúny) S hogy jót szundítson, bölcs bolondodat. Végig azt mondikálta: mit keressen ennyi egész nóta közt egy szegény félnóta, haha. Szerintem negyednótás vagy nyolcad- vagy tizenhatod... Ám van humora, azt meg kell adni, bár oly póri, hogy kicsit alpári, nem oly nemesen fölpárolt... abált, nincs a fennköltségtől átitatva... MÁTYÁS Mint — persze - a tiéd. (Ugratás.) Nézd a vásártér hogy’ felébredt! Az árusok... KÓRÓ Volt, aki haza se ment, a batyu hátán itt hált. (A háttérben kezdődik a nyüzsgés, tarkaság. Elvonulnak.) MÁTYÁS Hisz ez már más piac. Itt már más vásár nyüzsög. Pedig kis idő telt... Ott egy kis ház volt, kucsmáját szemébe húzta, mint a vének, ha bágyadtan szenderegni vágynak. Amott egy merész palota állt. Nem dölyfös, csak büszke. Nincsenek sehol. Ótt egykor nagy fák hajladoztak, most még egy fia csemetét se látok. S az öreg hentes, meg a pincemester nem sétál a gesztenyék alatt. A deákok nem sietnek a bibliotékába, nem szól a kis kápolnaharang... Bizony hogy más vásár nyüzsög. KÓRÓ Csak egy kicsit más, felség. Hisz alig voltál távol. MÁTYÁS Csakhogy én más időben jártam, illetve ott állt a szobrom. Tán a távoljövendőből jöttem, hogy lássam az itthagyott jelent... KÓRÓ Valami azért itt is változott... nemcsak a te idődben amott, ahol élted azt a szoboridőt... Ó, ha érteném hogy is van ez manapság! No ismét jönnek... még egy kutyaárus is! (Odamutat) MÁTYÁS Az áldóját! Gyere csak ide! EBIHALÁSZ (közeljön) Megveszi az úr? Príma egy agár! Minden ugart bejár! Ez meg nem holmi kopottkörmű trottli, kopó ez ám! Nézze ezt a vizslát! Letett minden vizsgát! És mind csupa jelesre. A, nincsenek ezek elesve. Egyébként (bemutatkozógesztus) Ebihalász Eduárd... nyilván keresztnevemtől még albioni csatabárd is lehetnék és vattás ködöt ehetnék, ámde Ebihalász a vezetéknevem, megtiltja, hogy köd legyen eledelem! KÓRÓ Ehelyett békaporontyot pa- pálsz, igaz-é, te ebihalász! EBIHALASZ Á! Még parlagi kutyában is csak nemesb ebet ebédelek — hisz lássák! És nem pecér bennem a másság. Szeretem a macskát, cicát, kutyát is, ebet is. Adni-venni... KÓRÓ Csak nem adni neki enni. MÁTYÁS Bizony szegények, csakhogy meg nem szólalnak bánatukban... EBIHALÁSZ A számból vette ki! Beszéljetek! (A kutyákhoz) Ugari agár, vakkants! Vizsla, idekukkants! Kapa- ri kopó, ne légy naplopó! Te dilis, te, hallgass gazdira, a nobilisre! VIZSLA Vak-vak-vak! Siket vagyok, nemcsak vak! EBIHALÁSZ Hazudik, mint a vízfolyás! Szeméhez képest a sólyom nappali bagoly, a szirti sas egy szürke vakveréb! Szólalj te is kopó, a sorsod ugye jó? 696
