Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 8-9. szám - Páskándi Géza: Mátyás és a bolondériák vagy: a magát védő szobor (regejáték) I.

TEPSIFALAT (lehajol, egy virágot emel föl) Nézd, láncfű, itt a tavasz, felség. BEATRIX Láncfű, istenem! Mátyás is hogy szerette... (Hirtelen.) Tepsifalat, figyelj csak. Figyelsz? TEPSIFALAT Tepsifalat tapsifület is kapott árn, felség. BEATRIX Épp a napokban gondoltam arra, hogy... emlékszel? Volt mindig egy szamár szokásom: nyaggattam boldogult uramat: szeret-é engem? S ha igen — mennyire? TEPSIFALAT Úgy van! Ha ő tízszer azt mondta: szereti felségedet, felsé­ged tizenegyedszer is megkérdezte: de annyira-é, mint galamb a búzát? (Egy kicsit megidézik a jelenetet.) S akkor egyszer csak őfelsége azt mondta: Ha­nem vár a kolozsvári bíró, utazni kell... vagy: várnak a budai várban... és elsietett... BEATRIX Gondolod, csak azért, hogy ne kelljen majd tizenkettedszer is ki­mondania? TEPSIFALAT Á, én azt nem állítom, csak úgy beszélek... Meg aztán emlék­szik? Voltak azok a langaléták is. Az örök ellenség, a langaléta nép, aki mindig támadott, amikor kegyelmed huszonnyolcadszor is megkérdezte: szeretsz-é te engem, Mátyás király? BEATRIX Emlékszem! Mindig a vőlegé­nyed, immár uracskád, báró Piszlicsári Kóró toppant be ilyenkor. És pihegve jelentette: Felség, határunkon áll a lan­galéta király seregével! Lóra hát! TEPSIFALAT Erre Mátyás király: Tá­madnak a langaléták, édes Beatri- xem, majd később folytatjuk a cseve­gést! És mintha puskából lőtték volna, úgy elfutottak vőlegényemmel együtt... BEATRIX Hm... érdekes... nagyon ér- dekes! TEPSIFALAT Micsoda? BEATRIX Amióta szegény uram nincs közöttünk — a langaléták egyszer sem támadtak. (Kis csend.) TEPSIFALAT Mit akarsz ezzel monda­ni? BEATRIX Ó, semmit. Csak furcsállom a dolgot. Nézd, itt jön urad, kérdezzük meg őt is! (Jön báró Piszlicsári Kóró, integetnek né­ki.) BÁRÓ PISZLICSÁRI KÓRÓ (a továb­biakban Kóró) Igenis, felség. (Nejére mordul.) Mi van, mit integetsz? BEATRIX Mi történt azzal a langaléta néppel? Már sosem támadnak meg minket? (Kis csend, Kóró szeme a föld­ről égre, majd visszaereszkedik.) Miért hallgatsz, Kóró báró? KÓRÓ Már elnézést, felség! Honnan tudnám?! Nem bújhatok az ellenség bőrébe! (Hirtelen.) Nézze csak! Épp most is ott ólálkodik egy gyanús .alak! (Valóban: Lungupung felbuk­kant a góré sarkánál.) No megállj! (Rohan.) TÉPSIFALAT Úgy fut ez, mint régen! Csak éppen Mátyás nélkül... (Kis szo­morúság.) BEATRIX (nem akarja észrevenni) Nézzük meg, el tudta-e fogni? (Mindketten el. Mátyásék máris megje­lennek az Idő Hídján.) FÉLNÓTA Még szerencse, hogy talál­koztunk Ezernyolcszáznegyvennyolc­cal is... milyen nyájas volt hozzánk, ó, teremtőm! Aztán egyre kuszább ösvé­nyeket mutattak... Suttogtak a fü­lünkbe mindenfélét... MÁTYÁS Pláne, hogy a korcsmába is betértünk vélük. LÓ (duzzog) És engem kipányvázva hagytatok. No, de ilyen többé nem for­dulhat elő! Megáll a híd, mehetünk le­felé! Épp itt jön két Útjelző is, kérdez­zük meg őket! Te ki vagy? HARMADIK ÚTJELZŐ En volnék az Ezerhétszázharmadik esztendő! LÓ Hát te? NEGYEDIK ÚTJELZŐ Én volnék az Ezerhétszázharmadik esztendő! FÉLNÓTA Ejnye már, hogy lehet egy esztendőből két darab? HARMADIK Lehet abból még több is. Én a kuruc Ezerhétszázhármas esz­tendő vagyok! NEGYEDIK Én a labanc ezerhétszáz­hármas esztendő vagyok! LÓ Ejnye, azt a rossz sarkantyúját! Mi a különbség közietek? HARMADIK Nagy Rákóczi fejedel­münk akkor indult a császár ellen sza­686

Next

/
Oldalképek
Tartalom