Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 8-9. szám - Páskándi Géza: Mátyás és a bolondériák vagy: a magát védő szobor (regejáték) I.

NEVENINCSEN No tüstént kémet küldeni udvarába! Lássuk, mit fe­csegnek, mi a nagy hadihelyzet, kü­lönben sose foglaljuk el szép Püsz- méte várát! LUNGUPUNG Igenis, felség! NEVENINCSEN Ide a lovamat, én is kimegyek a határba! Az arabs telivért hozzad! LUNGUPUNG (maga elé) Akkor tán a lovászának kéne szólnia... NEVENINCSEN Mit motyorogsz? LUNGUPUNG Csak mondom, a lovász eltekergett... NEVENINCSEN Hát mért vagy tábor­nokom? Hogy megkeresd! LUNGUPUNG Igenis, felség! (Elsiet.) NEVENINCSEN (egyedül) Majd meg­mutatom én, hogy enyém lesz szép Pöszméte vára. Egész Dél hatalma az enyém! Sőt — Északé! (Töpreng.) Igen ám, de oda bé is kell vonulni... bévonulni pedig címerrel kell és himnuszt énekel­ve... így dukál! Valóban: a nagy címe­rem és a himnuszunk hiányzik... Hol az a poéta, az a tudor költő, ejnye... mind­egyik csámborog! (Eltűnik.) (Az Idő Hídján Mátyásék máris megje­lennek.) FÉLNÓTA Hanem az Ezerkilencszáz- negyvenötös esztendő jól becsapott minket! Akkortájt egyik év jobban ha­zudott, mint a másik! LÓ No lépegessünk le, s ülj a hátamra, gazdám! MÁTYÁS Hogy úgy járjunk, mint a sza- maras ember meg a fia!? Nem én! LÓ Az hogy járt?! MÁTYÁS Mentek a csacsijuk mellett s kinevették őket: Lám gyalogolnak, míg a szamár háta üres. Aztán felült az öreg s akkor megszólták, hogy a gyerekét lennhagyta a porban. Leszál­lóit hát s felültette a fiát, akkor meg azt korholták, hogy engedi apját bo­torkálni. No, hát felültek mindketten és akkor - mit ád isten - a szamarat kezdték sajnálni a jó járókelők. Vé­gül mindketten leszálltak s kezdő­dött minden elölről: ni a két bolond, gyalog jár, a csacsi meg üres háttal gr asszál! LÓ Csakhogy én nem vagyok csacsi! MÁTYÁS Szamár vagy ló, egy rájuk a törvény, ahogy az emberre is! Hanem ott jön egy Útjelző, siessünk... FÉLNÓTA Tán még elkapjuk a frakkját! (A gyepre sietnek. Félnóta megállítja Út­jelzőt.) Mondja már meg, merre van az ezer... MÁSODIK ÚTJELZŐ (tört magyarság­gal) Kérdezni ne te! Ne te! LÓ Majd én! (Hangosan.) No, atyafi, merre van a... MÁSODIK Te ne! Te ne! MÁTYÁS Először is, megmondanád, ki vagy, tisztelt és kedves esztendőt úr! (Az hallgat.) Hallod, Esztendő tekin­tetes úr! (Csend.) Esztendő méltósá- gos úr! (Szünet.) Esztendő kegyelmes öurasága... MÁSODIK (vállrándítás) Ezer...ki­lenc...százhúsz... FÉLNÓTA (dühbe jön annak hányave- tiségétől) Hallod, te vackorképű, mit kérdezünk: merre van... MÁSODIK (ismét közbevág) Tudni nyám! Nyi-nyi! FÉLNÓTA Megmondod rögvest, te nyámnyila! (Galléron ragadja.) MÁSODIK Nyum tudum! FÉLNÓTA Na te nyumtudum meg­rázlak én, mint jó Krisztusunk a var­gát! •. MÁTYÁS (súgva) Hagyd, mitse érsz ve­le. Legföljebb majd azt fogja mondani, hogy nyám tádám. FÉLNÓTA Nem hagyom én! Megmon- dod-é? MÁSODIK Nyám tádám! MÁTYÁS (morog) Na mit mondtam! (Az Útjelző közben kiszabadítja ma­gát, s nyelvöltögetve elszalad.) MÁSODIK Nyám tádám! Nyum tu­dum! Nyám tádám! Nyum tudum! Nyámnyám, nyumnyum, nyámnyám, nyumnyum! FÉLNÓTA Nyuvasztana meg nyamvadt nyúlszívű nyávogó nyavalyás nyámod... Ejnye, már én is nyámmogok! LÓ Merre menjünk, uram? MÁTYÁS Torony iránt, mindig torony iránt! (Eltűnnek a góré mögött.) (Jön jobbról Beatrix Tepsifalattal, mint akik épp a mezőn sétálnak.) 685

Next

/
Oldalképek
Tartalom