Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 8-9. szám - Páskándi Géza: Mátyás és a bolondériák vagy: a magát védő szobor (regejáték) I.
LÓ Épp itt jön szembe egy útjelző oszlop! (Jön Utjelzőkő oldalról.) FÉLNÓTA (harcias) Állj, ki vagy! MÁTYÁS Kit tisztelhetünk nagyságodban? ELSŐ ÚTJELZŐ (Öltözetében olyan darabok is vannak, amelyek a mondott esztendőre utalnak; majd a többinél is így lesz) Én vagyok az Ezerkilencszáz- ötvenhatos év útjelző oszlopa! MÁTYÁS Édes Esztendő! De jó, hogy itt talállak! Megmondanád, merre induljunk az ezernégyszázas esztendők feie? ELSŐ Áldott király, örök igazságos! Ott a kukoricagóré mögött van a hídfő, onnan visszatértek a hídra... Hídra föl, aztán le újra... úgy halad ez mint valami csigalépcső... vagy a szerpentin... Igyekezzetek minél többször a hídra, mert az út itt göröngyös, sokat kell tekeregni... No Isten véletek, mert enyéim várnak! MÁTYÁS Köszönöm, édes egy esztendő^ Köszönöm! (Megölelik egymást.) ELSŐ Áldott királyunk, kísérjen Isten s emberi szerencse! (El;emezek pedig befordulnak agáré sarkán; egyidejűleg a füves térség másik pontján megjelenik Nevenincsen király, egyedül, mint aki épp keres valakit.) NEVENINCSEN Ne legyen Nevenincsen király a tisztességes nevem, ha tudom, hol az én tábornokom — Lun- gupung vitéz. (Fejebúbját vakarja.) Ha mindig elcsavarog ez az ebütő, sose fogjuk bévenni híres-nevezetes szép Pöszméte várát, amit Mátyás király uralt hajdanában! Hé, Lungupung, merre vagy? Hallod, Lungupung! (Jön Lungupung, „futólépésben”) LUNGUPUNG Ingenis, felséges király! NEVENINCSEN Hírnököm jelentette, hogy a határ körül mindenféle gyanús alak ólálkodik, meg rácsos szekerek - drága prémbundával rakva... nézz utána e gyanús vándoroknak! LUNGUPUNG Igenis, felséges király! A bundákat én is láttam! NEVENINCSEN Bár özvegy király vagyok, azért mégis megkérdem: igazi, jóféle bundák voltak? LUNGUPUNG Igaziak, felség, még bőgtek is, jelentem! (Hapták.) NEVENINCSEN Bőgő bundák, Lungupung, te tréfálsz! LUNGUPUNG Oroszlánbundák, felség! NEVENINCSEN Hijnye, ha nem csal híres logikám, akkor ezek éltek... Már pedig én holmi Leók hasában kikötni nem szeretnék! Ebből nem esztek, kis Leók! (Hasára üt.) LUNGUPUNG I. Leóval sosem háborúztunk! (Hapták.) NEVENINCSEN Ej, van még II. Leó is! LUNGUPUNG II. Leó magától tette le a fegyvert! (Mint fent.) NEVENINCSEN Az ördögbe is: van III. Leó! LUNGUPUNG III. Leóval szent a béke, felség! (Szintén.) NEVENINCSEN A szentségit! Ez szörnyű! Hát akkor nincs is ellenségünk! (Döbbent.) LUNGUPUNG (természetesen) Már dehogyis nincsen! NEVENINCSEN Kicsoda?! LUNGUPUNG Jelentem: I. Leó! II. Leó! És - III. Leó! (Hapták.) NEVENINCSEN Nem te mondtad: I. Leóval sosem háborúztunk! LUNGUPUNG Épp ezért feni ránk fogát! NEVENINCSEN II. Leó pedig letette a fegyvert! LUNGUPUNG Azt a hitvány fegyvert én is eldobtam volna, felség. Most készíti a jobbat! NEVENINCSEN III. Leó meg békét kötött vélünk! LUNGUPUNG Jól mondja, felség: kötötte azt a békét. No ami meg van kötve előbb-utóbb lerázza a kötést! (Kis csend.) NEVENINCSEN (rábámul) Vagyis három ellenségtől megszabadulva szereztünk három ellenséget? S a három egy és ugyanaz? Akkor ez még jó: a „pénzünknél” maradtunk! LÚNGUPUNG Nem egészen, felség. NEVENINCSEN Hát? (Hökkent.) LUNGUPUNG Negyediknek ott van Beatrix — Mátyás özvegye! (Kis csend.) 684
