Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 8-9. szám - Páskándi Géza: Mátyás és a bolondériák vagy: a magát védő szobor (regejáték) I.
FÉLNÓTA Ezen ne múljék! Felpattanunk, egy bűvös libikókán! No megyek, s imádkozom a jó tündéreknek... Emeljék a hidat, mint mozgó szivárványt, e táj fölé, magosba! (Hátrasietnek. Közben a füves térségbe fut Bal- jántalján, akit Furfangosi páholva űz.) BAUÁNTALJÁN Jaj, ne kergess, nem tehetek róla! FURFANGOSI Méghogy nem tehetsz! Hová tűnt a szobor, gazfickója, nézd meg a talapzaton kívül mi maradt belőle? Nézd meg! (Lökdösi.) BAUÁNTALJÁN Megyek, már megyek. (Hátrafut, két bronzszínű lepellel tér vissza. Egyik kisebb, a másik nagyobb.) FURFANGOSI Na ez a két roggyant zsák maradt a talapzat tövén. Mint a levetett gatyák! Bronzgatyák! Ez maradt! Mint búza nélkül a zsák... Ej! (Megbotlik egy kőben.) Ez meg micsoda? Olvasd csak, a pápaszemet a hivatalban hagytam! BALJÁNTALJAN (olvassa) Itt járt Mátyás király. Okosan jött s bolondként távozott. FURFANGOSI Hazugság! Ilyen csak a másik bíróval történt! Ilyen vélem nem történhet. És mindennek te vagy az oka! Mint egy zsák bolha, szerteszaladt a szoborból a lélek! Most már hogyan fog hasonlítani rám! Elszaladt a minta! Te vagy az oka, te! Elszaladt a minta! (Üti, az szedi a lábát.) BAUÁNTÁLJÁN Jaj, ne bánts, művész vagyok, művész! (Kiszaladnak. A góré mellett felbukkan Félnóta feje.) FELNÓTA Fut innen a furfang atyja, ha bronzgatya borzongatja! (Eltűnik. Közben a térség másik pontján rácsos szekér bukkan fel, benne két alvó oroszlán. Két szolga húzza. Fáradtan leülnek.) ELSŐ SZOLGA Haj, haj, mikor is küldte ezt a két oroszlánt Velence fejedelme Mátyásunknak... Éppen születésnapjára! MÁSODIK SZOLGA Haj, haj,... s mi meg már a temetésére se érünk oda... Mióta sírba tették! De jó az isten, jót ád, talán a bakó nem veszi fejünket, mert egy kicsit óvatosan haladtunk. ELSŐ Minden fűszálat megnéztünk, belé ne botoljunk, mert bizony akkor az oroszlán kitörhetné a lábát a ketrecben... MÁSODIK Meg aztán mutogatva őket kalapozgattunk is egy kicsit... mi tagadás! ELSŐ Pszt! Ezt nem tudhatja meg senki! No, de indulnunk kéne... MÁSODIK Messze van még Buda vára... vajon milyen messze? És hol lehetünk, miféle országban? ELSŐ (arra mutat) Nem látod? Azok Nevenincsen király katonái... Már a határ körül járunk... (A háttérben említett katonák masíroznak.) MÁSODIK No, de cihelődjünk! Köpjünk a markunkba! (Lassan indulnak. Közben fent viaduktszerű színes, karcsú híd jelenik meg. Mintha mozgó szivárvány volna. Rajta Mátyás, Félnóta és a Ló.) ELSŐ No látod, még szivárványunk is akad! Menjünk, koma, menjünk! FÉLNÓTA Nézzétek, innen az Idő Híd- járól beláthatni mindent! Mi az ott? (Lemutat a szekérre.) LÓ Egy jó halom abrak, az lehet... FÉLNOTA Tévedsz, nem abrak az, hanem egy hangyaboly, s benne minden hangya... (Lent az oroszlánok morogni kezdenek. Vicsorognak.) MÁSODIK Siessünk, ébredeznek! (Eltűnnek.) FÉLNÓTA Máris sokat haladtunk - eltűnt a hangyaboly! De az is lehet, hogy csak egy vakondtúrás volt... LÓ Ülj a hátamra, édes hazdám, sose érünk Buda várába, én mondom, soha! MÁTYÁS Minek a hátad, lovacskám, ha mozog a híd. (Félnótához) Most le kell menni a lépcsőkön, igaz? FÉLNÓTA Okos király vagy! Sebes hídon gyorsan haladunk, lassú földön meg, mint az a csiga. Egy hosszú, egy rövid. A híd sima, a föld göröngyös. Meg aztán, ha tudjuk, hogy nagy az út, jobban szedjük lábunk. A rövid úton csak araszolunk... (Közben lelépegetnek, már az udvar gyepén vannak és egyhelyben járkálnak.) 683
