Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 8-9. szám - Páskándi Géza: Mátyás és a bolondériák vagy: a magát védő szobor (regejáték) I.
ja nyakán az arcképét! Mindközönséges magyarul: rendel tőle egy afféle arcművészeti szépségflastromot... (Szájbarágós.) FURFANGOSI (elképedve) Azt a nemjóját! A pofámat farigcsálnád? A másik módot halljam! BAUÁNTAUÁN A szobor fejét én veszem majd kézbe, hogy kikozmetikázzam! Úgy kikupálom én, hogy anyja se ösmer rá! FURFANGOSI (homlokát törli) A hétszentségit, jól megijesztettél, hát persze, hogy kupáid ki azt a szobrot! BALJÁNTAUÁN Hanem akkor lejjebb kell hozni, mert odafenn nem lehet jól dolgozni, meg, tudja, az isiászom is fáj! Jaj, a derekam! FURFANGOSI Még a vacsoracsillagot is lehozom néked már holnap früstök- re — csak a Mátyás orcája hasonlítson énrám! Lássa az a három császár: itt minden az én kezem nyomát őrzi! No, be is deszkáztatom, s akkor még nyu- godtabban munkálkodhatsz! BALJÁNTALJÁN Nem jó, kilóg a lóláb! Egy lovas szobor lólába pedig veszélyes ám! Abedeszkázás nem jó! Valahogy díszes módon kéne elkeríteni... Megvan! Itt szaladgáltak imént a zsa- rátördögök, kis pepita zászlókkal! Na: zászlóerdöt köréje! Beszélj a föördög- gel, alkudj meg véle, ő minden effajta munkát vállal! FURFANGOSI Csapj ide! Áll a vásár! (Egymás tenyerébe csapnak, sietve el. Máris hatalmas ricsaj. Berohannak a zsarátördögök, rengetegi boszorkák iménti, de most hosszú nyelű zászlócskákkal, leszúrják hátul a szobor köré, s máris el van takarva az egész. Szertefutnak. Csend, szünet. Megszólal egy sztentori hang a zászlók mögül.) MÁTYÁS Hát ez így nem lesz jól, édes egy lovam. Nem látjuk a szép, zöld fákat, még a gyönyörű templomot sem! LÓ Hallottad, mi a tervük! MÁTYÁS Hát ez az! Annál jobban aggaszt! Méghogy átírják az én képemet a kolozsvári bíróéra, no ez azért túlzás! LÓ A te képed — a te képed! De engem meg a bíró gebéjévé átfaragnak... Márpedig igaz rangot csakis ló ád az embernek. Bármily fényes öltözet mit se ér hozzáillő ménparipa nélkül! MÁTYÁS No de kibújok én e szoborbőrömből, majd valahogy csak megvédem magam! LÓ Válj, édes gazdám! Morajt hallok! Meg akar védeni a néped! (Valóban nagy a moraj, de aztán fegyveres katonák bukkannak fel, a háttér felé futnak. Csend lesz.) MÁTYÁS Ó, szegény, fegyvertelen népem! Mégiscsak magam veszem kezembe a sorsom. Mért hegyezed füled? LÓ Pszt! Ismét hangokat hallok! Füleljünk, édes gazdám! (Megjelenik balról Furfangosi és neje, Babadaga, jobbról pedig Perszepup és Avas Nózi.) AVAS NÓZI (halkan) Látod, a bíró is hozza a nejét. Te meg nem akartad, hogy jöjjek... mindig csak az erdő meg az erdő. (Durcás.) PERSZEPUP Hallgass mán, Avas Nózi! (Hangosan.) Ezer ördög nevében, kolozsvári bíró eljöttem a bérért. Meglehetsz elégedve: most már aztán semmit se lát az a szegény szobor! Mintha vak lenne, vagy körötte sötét éjszaka! BABADAGA Minek egy szobornak látni?! PERSZEPUP Márpedig a szobornak látni kell. Ha nem lát — őt se látják! Ne legyen Perszepup fő-főző zsarátör- dög a nevem, ha nem így írja ezt minden ördögi széptan mifelénk! BABADAGA Na itt még az ördög szép- tanja se érvényes, te sátán! (Férjéhez.) Ez nem tudja, hogy egy hölgynek, pláné Babadagának mindig csak igaza lehet. Add od néki a pénzt, osztán tűnjenek! FURFANGOSI No, fogd ezt a két aranyat, jó munkád jutalmát. Olvasd meg: egy-kettő! PERSZEPUP Ejnye, bíró, de hiszen hét aranyról... FURFANGOSI (közbevág) Úgy van, négyről van szó. Azon már ne múljék. Legyen meg az a négy. (Vakaródzva megtoldja.) PERSZEPUP Ejnye, igaz, hogy szóltál négy aranyról, de én ötre kerekítve... 678
