Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 8-9. szám - Páskándi Géza: Mátyás és a bolondériák vagy: a magát védő szobor (regejáték) I.

FURFANGOSI Nagy az én lelkem: itt az ötödik! PERSZEPUP (mint aki folytatja) De én ötre kerekítve se fogadtam el, hanem azt mondtam: hass oda, hogy hat után legyen hét! FURFANGOSI Hathatósan el is hárí­tottam, így maradtunk ötben! BABADAGA (sziszegve) Ostoba, kettő­ből ötöt, ezt jól kiötölted! FURFANGOSI (halkan) Halgass, hi­szen hét volt! BABADAGA Engem figyelj! (Hangosan.) Én meg a rengetegi boszorkák asszo­nyának ezüstben adom ki a bérét! AVASNÓZI Aranyról volt szó, te Baba- daga! BABADAGA Krisztusért is ezüstöt fi­zettek, ez a legértékesebb! FURFANGOSI (súgva) Méghogy Krisz­tus! Jónak mondod, hallod! BABADAGA No ide a markod, kedves Avas Rozi! AVAS NÓZI Nózi! Avas Nózi! A vasor­rú bába! BABADAGA Tőlem lehetsz avas orrú is! No hát kedves Rózsi... AVAS NÓZI Avas Nózi a nevem (csiko­rog) te Paszuly Dózis, te Fuszulyka Adag! BABADAGA Védj meg, Gúnár! Kis to­jódat Fuszulyka Dózisnak nevezte ez a nózlis! FURFANGOSI (sunyítva) Nyughassa­tok mán, Babadaga! BABADAGA Na hallottad, Nózli: Ba­badaga az én méltóságos nevem! AVASNÓZI Lehetsz akármilyen Baba­daga, csak Paszuly Dózis az, csak Fu­szulyka Adag! Az eb - azonos kutya! BABADAGA (rángatja) Baba-daga! (Szótagolva.) Babadaga! AVAS NÓZI Kinek a bab-adagja, te?! PERSZEPUP Hagyd abba, te Nózi! (Sunyítva.) FURFANGOSI Békesség, békesség: ö az én bab-adagom! Eleséges felesé­gem, aki nékem éppen elégséges! No add oda azt a pénzt neki! BABADAGA Itt a hat ezüstöd! AVAS NÓZI Méghogy hat! Ha már Krisztust emlegetted: legyen harminc ezüst! BABADAGA (szemforgató ájtatosság) Ha már Krisztust említéd, te kegyes asszony olybá veszem, hogy szeré­té tből, barátságból dolgoztál miné- künk! Köszönjük hát szorgalmadat, fogd — mejjedre e kitüntetést! AVAS NÓZI Méghogy kitüntetést! Harminc ezüstöt kérek, a hétszázát neki! Annyi üsse markom! BABADAGA Hétszáz? Jó! Annyiszor üsse egy ezüst a markát! Ejnye, hol az ezüstvesszőm?! (Előkapja, rá is ütött kezére.) AVAS NÓZI A krisztusodat, ne üss! PERSZEPUP Most már elég legyen! BABADAGA Úgy van: itt ez a szép, nagy érem. A PRÓ URBÉ... (Keresi köténye zsebében.) AVAS NÓZI Miféle apró úr és még hoz­zá: bé? BABADAGA A város szépségéért sokat fáradoztál... (Meglelte.) Jó adja hát jó­nak! AVAS NÓZI Vidd innen ezt a palacsin­tát! Ily tehénlepény az én kebelemre nem kell! Sértve volnék, Perszepup, édes párom, rögvest menjünk innen! PERSZEPUP (kikapja a zacskót Baba­daga kezéből) No azért a hat ezüstöt mégse hagyjuk itt! BABADAGA Tolvaj, tolvaj! Kikapta a kezemből! Láttátok, emberek! FURFANGOSI Hagyjad már, elég le­gyen... AVAS NÓZI Ezek orruknál fogva veze­tik még az ördögöt, a boszorkányt is! (Útközben, loholva). PERSZEPUP Ezt még megfizetjük! (Eltűnnek. Kis csend.) FURFANGOSI Hát nagy alku folyik itt mindenütt, nem? A sarkunkra kell áll­ni! Ha dinnyédért ötöt akarsz nyolcra, tízre kell tartani, másképpen egyet se kapsz érte... Jó napunk volt, asszony. A szobor békerítve, hadd vakuljon ott, nemhogy a látók, de a Vakok se lássák! BABADAGA El is felejtém kérdeni: mi­ért is haragszol te úgy erre a szoborra? Nem szép talán? FURFANGOSI Túl szép, fene a dolgát! BABADAGA Azért egyet se búsulj, ha szép... Árút lányt elbújtatják, ha kérő jön a széphez, de a szépet előveszik... 679

Next

/
Oldalképek
Tartalom