Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 7. szám - Roman Miminosvili-Guram Pandzsikidze: Az igazság Abháziáról

kongresszusán Budu Mdivanival vitázva: „Hadd hangoztassa Mdivani elvtárs, hogy független Abházia, az abház munkások akkor is kijelentik: nem lehetünk meg Grúzia nélkül.” (N. Lakóba: Cikkek és beszédek, Szuhumi, 1987, 71. 1.)

1925. december 2-án a IV. pártkongresszuson N. Lakóba egészen más beszédet mondott, mint amiről az „Abház levél” szerzői beszámolnak, akik úgy szeretnék beállítani a dolgot, mintha Abházia saját maga vívta volna ki a szabadságát, amit Ordzsonikidze és Sztálin kezdettől fogva el akart tiporni: „Abházia függetlenségének kérdése 1921-ben jelentkezett először, s nyomban a szovjethatalom létrejötte után én és Esba vetettük fel. Batumiban mi, Szergo elvtárs és Eliava azt bizonygattuk, hogy az abháziai egységes szovjethatalom megteremtésében érdekeltek vagyunk, ám csak annyiban, amennyiben az egy bizonyos ügyet szolgál. Ezek az elvtársak azt válaszolták; ha a függetlenségre azért van szüksége Abháziának, hogy létrehozza a szovjethatalmat, akkor legyen, de nem csak mint hangzatos cél, hanem mint valós függetlenség.” (Ugyanott, 176. 1.)

N. Lakóba nem tudta elképzelni, hogy létezhet Abházia Grúzia nélkül: „Abházia sokszínű köztársaság, mi több, e köztársaság egyes részei még nem forrtak össze. A kérdésfelvetés, hogy független legyen, és szakadjon el Grúziától oda vezet, hogy Abházia mint egy mókáskedvű gyerek építette kártyavár összeomlik. Ez a valós helyzet.” (Ugyanott, 177. 1.)

Mi több, N. Lakóba keményen bírálta Abházia első alkotmányát, melyet oly lelkesen dicsőítenek az „Abház levél” szerzői: „Úrrá lett rajtunk az al- kotmányozói ostobaság: alkotmányunkat úgy fogalmaztuk meg, mintha Grúzia átjáróház lenne Abházia számára ahhoz, hogy beléphessünk a Kaukázu- sontúli Föderációba, a Kaukázusontúli Föderáció pedig átjáróház, mely a köztársaságok szövetségébe vezet, de a köztársaságok unióját is úgy határoztuk meg (abház vármérséklet szerint), hogy ha létrejön a köztársaságok nemzetek feletti uniója, akkor mi oda is belépünk. így alkotmányunk szerint ugyanaz a sors várna a Szovjetunióra, mint Grúziára vagy a Kaukázusontúli Föderációra.” (Lásd idézett könyv, 177-178. 1.)

Az irónia mögött nyilvánvalóan érezhető a realista gondolkodású pártvezető és államférfi álláspontja. N. Lakóba ideiglenes jelenségnek tartotta Abházia független köztársasággá való kikiáltását. Érdekes az a beszámoló, amit 1922. január 8-án az I. Abház területi pártkonferencián tartott: „Amikor mi, Abházia felelős pártmunkásai azt mondtuk idősebb párttag elvtársainknak, hogy a kisebb nemzetiségek soraiban, olyanokéban, mint például az abház, meg kell őrizni a szovjethatalom eszméjét (ez pedig szerfölött fontos), szükség van rá, hogy egy percre kikiáltsuk a Független Abház Köztársaságot. Az önálló köztársaság státuszát megkapó Abházia pedig majd ezt fogja mondani: „A történelmi és gazdasági feltételek azt követelik, hogy Abházia és Grúzia egységes egészt alkosson, hogy e két nép munkástömegei szoros egységben forrjanak össze.” (Ugyanott, 241. 1.) Mi több, nyugtalanította az, hogy nem nyílt rá lehetőség, hogy Abháziát még korábban szerződéssel Grúziához kössék.

„Jó lett volna, ha ezt néhány hónappal korábban megtettük volna, ám akkor az a feladat állt előttünk, hogy itt kiirtsuk a nacionalizmust.” (Ugyanott.)

Gondolják meg, alig nyolc hónap telt el azóta, hogy kikiáltották a füg633