Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 7. szám - Roman Miminosvili-Guram Pandzsikidze: Az igazság Abháziáról
getlen Abház Köztársaságot, és N. Lakóba, a függetlenség kikiáltásának kezdeményezője már néhány elveszített hónap felett sajnálkozik! Idézzük fel 1926. június 13-i beszédét, melyet az Összgrúz Központi Végrehajtó Bizottság harmadik ülésszakán mondott Szuhumiban: „Az Abház Köztársaság létrejöttének kezdetétől fogva néhányan nem ismerték fel világosan a valós helyzetet, illetve néhány ellenfelünk azon igyekszik, hogy megingassa az Abház Köztársaság hatalmát és nehezítse az alkotómunkát Abháziában és Grúziában. Abházia, ha akarja kiválik Grúziából, ha akarja vele marad. Ezeket az elképzeléseket olyan pártmunkások szájába is adják, akik számára ez a kérdés egyáltalán nem létezik. Sőt, széles körben terjesztik a lakosság, főképp az abház nemzetiségűek között. Van-e ennek valamiféle alapja? Hogy többé semmi félreértés ne lehessen, teljes határozottsággal ki kell jelentenünk, hogy Abházia nem válhat el Grúziától, nem akarja és nem is teheti meg ezt. Abházia viszont csatlakozott Grúziához, és Grúzia mindent meg fog tenni és meg kell hogy tegyen Abházia gazdasági és kulturális felemelkedéséért. Grúzia nem nyomhatja el Abháziét, mert Grúzia szabad állam... Éljen Szovjet Grúzia és a minden mendemonda ellenére hozzá száz százalékig hűséges abház dolgozó tömegek!” (Az Összgrúz Központi Végrehajtó Bizottság III. ülésszaka, gyorsírásos jegyzőkönyv, Tiflisz, 1926, 70. 1.) N. Lakóba azt a képet tárja elénk, amit immár több mint fél évszázada tapasztalunk Abháziában. Napjainkban is fellépnek szeparatisták és ráaggatják nézeteiket bárkire, akire akarják, a nép nevében tesznek kijelentéseket, s demagógiájukkal arra késztetik az embereket, hogy vagy hallgassanak, vagy kövessék őket. Hiszen senki nem akar elszakadni a néptől, senki nem kíván szembeszállni vele. Nehéz harcolni a nép érdekeit harsányan hirdető demagógok ellen. Minden politikai harcokban tapasztalatlan, mi több, műveletlen ember leikébe befészkelődik a kétely: lehet, hogy az én népem valóban így vélekedik erről, miként ekkora szenvedéllyel szól róla ez a tiszteletreméltó tudós, író? Bonyolult és sebezhető a nemzeti érzület. Felelőtlen, ambiciózus karrieristák könnyen kihasználhatják. Most pedig vizsgáljuk meg más szempontból ezt a jogi kérdést. 1921 februárjában Szovjet-Oroszország megsértette az általa 1920. május 7-én a Grúz Demokratikus Köztársasággal kötött szerződést, és a XI. és IX. hadsereg segítségével annektálta az országot. Még J. Sztálin is megszállásnak nevezte ezt az akciót. Mennyire volt törvényes a parlamenti úton megválasztott és elűzött kormány helyére állított bolsevik kormány? Abban az időben Grúziában a bolsevik párt annyira kis lélekszámú volt a mensevikekhez vagy más pártokhoz képest, hogy uralkodó pártnak csupán a hadsereg segítségével kiálthattták ki! Filip Maharadze beismerte: mi, grúzok akkor semmit nem tudtunk a Vörös Hadsereg bevonulásáról. Tehát a bolsevik hadsereget senki nem hívta be Grúziába (a kormányt pedig még kevésbé)! A lóri felkelést, ha egyáltalán volt ilyen, mint kiderült, kívülről ösztönözték, s magától értetődően nem volt az egész köztársaság területére kiterjedt, össznépi, bolsevik felkelés. Vajon mennyire volt törvényes az Abház Szovjet Szocialista Köztársaság kikiáltása Abházia Forradalmi Katonai Tanácsa és a IX. hadsereg Katonai Tanácsa részéről? Még egy körülményre érdemes odafigyelnünk. 1921. március 27-én J. 634
