Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 7. szám - Roman Miminosvili-Guram Pandzsikidze: Az igazság Abháziáról
a pártszervezetek vezetőségeinek, a IX. Vörös Hadsereg Forradalmi és Katonai Tanácsának és az Oroszországi Kommunista (bolsevik) Párt Központi Bizottsága Kaukázusi Irodájának a képviselőivel közösen úgy döntött, hogy Abháziét önálló szovjetköztársasággá kiáltják ki, a pártszervezetet pedig mindaddig, amíg nevét a központban nem tisztázzák, Abházia Kommunista Pártjának nevezik. A továbbiakban a levél azt tekinti át, hogyan próbálták a Grúz Kommunista Párt Központi Bizottságába befurakodott grúz nacionalisták, valamint Ordzsonikidze és Sztálin az önálló Abháziét alávetni Grúziának. Törekvésük 1931-ben elérte célját - Abháziét autonóm köztársasággá változtatták, és a Grúz SZSZK részévé tették. Ennek megerősítése érdekében az „Abház levél” szerzői szelektálva használják fel a tényeket, ha szükséges, gyakran elferdítik azokat, míg az elképzeléseiknek ellentmondónkat egyszerűen elkerülik. A történészek ezekben a kérdésekben már elmondták a magukét, ezért ennél nem kívánunk hosszasabban elidőzni, ám ami a dolog jogi oldalát érinti, feltétlenül meg kell jegyeznünk az alábbiakat: 1921 és 1931 között Abházia szocialista szoyjetköztársaság volt, 1931-ben azonban Sztálin „önkénye” következtében elveszítette ezt a státuszát, és autonóm köztársasággá lett. A levél szerzőinek szándéka nyilvánvaló, adjátok vissza azt, ami volt. Kapóra jönne nekik ha azt, ami 1931-ben történt, Sztálin számlájára írhatnák. Lehet azonban, hogy a hibát éppen 1921-ben követték el? Mint kiderül, az Abház Szovjet Szocialista Köztársaság kikiáltása 1921-ben ideiglenes döntés volt, amit csak azért hoztak, hogy megelőzzék a várható nacionalista bonyodalmakat. Ezt nagyonis jól tudta J. Esba és N. Lakóba, Szergo Ordzsonikidze és a többiek. Miért féltek a bolsevikok a politikai helyzet bonyolulttá válásától a soknemzetiségű Abháziéban? A politikai harc 1918-1921 között az abház lakosság tudatában óhatatlanul a nemzeti kérdéssel került összefüggésbe. Az ebben érdekelt személyek nem feledkeztek meg arról, hogy a dolgokat ebbe az irányba tereljék. Mi több, a grúz kormány, a grúz nép diszkreditálásában mind a török orientációjú nemesség, mind a bolsevikok, mind a monarchisták érdekei találkoztak, akik az „oszthatatlan” orosz birodalom restaurálásáról ábrándoztak. A Grúz Demokratikus Köztársaság men- sevik kormánya, melyet az abház nép mint grúz hatalmat fogott fel, miközben igyekezett megőrizni hatalmát, elfojtotta a bolsevik fellépéseket, s egyidejűleg harcolt az abháziai monarchista törekvések ellen is, melyek a Gyenyikinnel kialakult konfliktus során különösen felerősödtek. A megtorlás nem az ab- házok, hanem egyrészt a bolsevikok, másrészt Gyenyikin hívei ellen irányult. Tekintetbe kell venni azt is, hogy Gyenyikin és a grúz csapatok közötti összeütközés a Pszou folyó mentén történt. Gyenyikin Szovjet-Oroszország ellen harcolva lehetségesnek tartotta, hogy harcot kezdjen a Grúz Demokratikus Köztársaság ellen is, azzal a „nemes” céllal, hogy korábbi határai között állítsa helyre az orosz birodalmat. Nem mondhatjuk, hogy Abházia orosz lakossága ez ellen volt. Gyenyikin élvezhette mind monarchista érzületű honfitársai, mind az előjogaikat elveszített abház földbirtokosok támogatását. A grúz kormány képviselőinek és a fehérgárdista hadsereg vezetőinek 1918. szeptember 25-i tárgyalásakor Alekszejev tábornok kijelentette, hogy a gagrai körzet, miként a szocsi is „tiszta orosz” terület, és Kubány részét kell hogy képezze: „Azt a határt, 631
