Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 7. szám - Roman Miminosvili-Guram Pandzsikidze: Az igazság Abháziáról
a grűz értelmiséget, a grúz nemességet, a lojális grúz tábornoki és tisztikart? Ki volt az, aki géppuskával lőtte halomra az Argveti falunál vagonokba zárt embereket, akik mellesleg egytől egyig grúzok voltak? Ki volt az, aki mint „nacionalista elhajlókat” mind egy szálig megsemmisítette a Grúz Kommunista Párt Központi Bizottságát? Megállapították, hogy 1921-től 1950-ig Grúziában a lakosság 10 százalékát megtorló intézkedéseknek vetették alá, s ehhez még hozzá kell venni a Nagy Honvédő Háború igen kétes keresi hadműveleteiben elesett 10 százalékot is. Ezekből a tényekből kiderül, hogyan óvta J. Sztálin „saját” grúz népét. Százalékarányát tekintve egyetlen nép sem szenvedett ekkora veszteséget. És a háború alatt is, mely „elkerülte” Grúziát, egyetlen egy nép sem veszítette el annyi gyermekét, (nem számítva ebbe bele a fasiszták által megsemmisített polgári lakosságot), mint Grúzia. Az 1921-ben elkezdett megtorlások 1950 után sem szűntek meg, 1951-ben tíz- és tízezer számra küldtek grúzokat, „trockisták fiait és gyermekeit”, valamint egykori hadifoglyokat Közép-Ázsiába. S ezután került sor a nevezetes „megreli-ügyre”... Hogyan lehet elmenni ezek mellett a történelmi tények mellett? Ki állítja, hogy nem így történt? Ha pedig így történt, akkor hol kezdődtek a megtorlások? Hol volt a gyakorlótér? Kizárólag Abháziában, vagy Grúzia más vidékein is? Mint látjuk, a megtorlások Abháziáig majd egy évtized múlva értek csak el. Mind a mai napig senki sem tudja az 1921-24-es terror alatt elpusztultak és elítéltek számát. Szergo Ordzsonikidze egyszer megjegyezte, hogy Grúziában alig 50 embert végeztek ki, ám ez nyilvánvaló hazugság volt, mert ő kizárólag a koholt bírósági eljárásokra gondolt. Csupán az Argvetinél géppuskával végiglőtt tehervagonokban néhány perc alatt emberek százai pusztultak (V. Talahadze irányította ezt az akciót). Az is ismeretes, hogy a bolsevikok számításai szerint Grúziában a nemesség számaránya az akkortájt Lengyelországra jellemző nagyságrendet is felülmúlta - nálunk a lakosság 6%-át tették ki (közel 200 000 emberről volt szó). Megsemmisítésüket célul tűzték ki. A grúz értelmiséget, tisztikart és a papságot, mely ugyancsak a bolsevikok becslése szerint elegendő volt akár az egész Kaukázus számára, „csökkenteni kellett”. így azokban az esztendőkben százalékarányban sokkal több grúz pusztult el, mint más nemzetiségek képviselői, ami pedig az ab- házokat ért veszteségeket illeti, azokról itt beszélni sem érdemes! Vajon a tragédia nagysága attól függ, hogy melyik nép fiaiból veszett el több vagy kevesebb? A lényeg más: mi közük ehhez a grúzoknak? Mi köze ehhez a grúz nacionalizmusnak? Mikor lépett fel Sztálin és Berija Grúzia nevében, s védte a grúz nép érdekeit? Miért kellett úgy feltüntetni a dolgokat, mintha Sztálin és Berija az abház tragédiában éppenhogy GRÚZ személyekként léptek fel, és a grúz nép akaratát fejezték ki? Ezek a megtorló intézkedések az „Abház levél” szerzőinek állítása szerint mind a mai napig folytatódnak, s párt- és állami vezetők megsemmisítésében, műemlékek tönkretételében, Ab- házia csodálatos természeti környezetének a pusztításában, az abház lakosság erőszakos „elgrúzosításában”, grúzok tömeges betelepítésében, az abház földrajzi nevek kiiktatásában, valamint az abház történelem olyasfajta torzításában jelentkeznek, mintha az abház történelem csupán a „nagy grúz” történelem része lenne. A szerzők véleménye szerint ez a felsorolás korántsem 614
