Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 7. szám - Földeák Iván: Dunán innen, Lajtán túl... - Költők Ausztriában

Gerhard Kofler egyszerre több hivatásnak él. Elsősorban költő, aki sajátosan építkezik verseiben gyermekkora élményeiből, de nem idegen tőle az újságíró pálya sem, s minden bizonnyal nem kevés empátiával rendelkezik. hogy elvállalta a válogatásban szereplő költők és társaik egyletének kevés gazdasági haszonnal, ám annál több vesződséggel járó főtitkári posztját.

Keseredik szánkban a bécsi kapucíner, Gerald Grassl a vesékbe lát, a közelmúltba visszapillantva keresi az elveszett jövőt a csillagtalan pesti égbolton.

Bizony, dobnád le magadról a zakót és inget, s ugranái be Renate Zuniga mellé meztelenül a holdfényes tóba, lennél mellette vásott kölyök, hogy ne gondolj arra, ahová a felnőtté érett költőnő verse végén visszakanyarodik, átélvén a világ lehetséges örömeit, havannai fűszeres éjszakák bódulatát, gyarmatok hollandiai jólétbe öltözött keservét.

Az elfojtott érzelmek fátyolos világán is áttör Rainer Pichler hangosan perlekedő szava. Álmait tömegsírokba ássa, gondosan titkolja a szót, a vágyakozás tükrét s szavait háborúzni küldi. Tudja, csatát velük most nem nyer, de később, az utókor előtt, amikor dühe irodalomtörténeti ténnyé szelídül, ő lesz a háború győztese. Remélem, hogy bécsi költőbarátaink emberségért küzdő csapata megnyeri a magyar olvasók szívét is. Fogadják szeretettel s megértő türelemmel másságukat, meglátják, megéri a fáradtságot.

592