Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 6. szám - Bohár András: Az avantgárd költészet lehetőségei az elmúlt két évtizedben
BOHÁR ANDRÁS Az avantgárd költészet lehetőségei az elmúlt két évtizedben* BEVEZETÉS A magyar társadalom elmúlt évtizedeinek értékeléséhez hozzátartozik az elitkultúra és alternatív kultúra dichotómiájának fölfejtése.1 Míg az egyik - noha sokszor szándékán kívül, mintegy tudattalanul - a rendszer fönntartásához járult hozzá, addig a másik a meglévő keretek szétfeszítését célozta meg. A 60-as évek első felének konszolidációja abba az állapotba juttatta a művészet szférájában tevékenykedőket, hogy lehetőségük nyílott a monolit ideológia rejtett esztétikai megkérdőjelezésére. Ezek a kezdeményezések megjelenhettek a legális elitkultúrán belül is, de jórészt ezen a felségterületen kívül történtek jelentős mozgások. A hatvanas évek derekára „kialkudott”, „megküzdött”, egyenlőre még relatív művészi autonómiák egyre inkább erősödtek, hatósugaruk terjeszkedett. 1973-ig tartott az a periódus, amelyben mind az irodalom értékpreferenciáinak látványos módosulása, mind a többi művészeti ág immanens logikájának működése felerősödik. Ez a folyamat csak pillanatokra torpant meg a korszakhatárt jelző politikai és gazdasági regresszió következményeként. Tehát a hatvanas évek közepétől jelen lévő alternatív kultúra már olyan értékeket, magatartásmintákat munkált ki, amelyek nemcsak immanens esztétikai érvényességgel rendelkeztek, hanem hol indirekt, hol direkt formában — az utóbbi kevesebbszer — magának a fennállónak a kritikáját is megadták. A minőség, a másság és az altemativitás szabadságot teremtő értékorientációi megnyilvánultak különböző magatartásformákban, valamint a művészeti tevékenységekben, ill. szimbólumaikban. Ezek a jelzések egy immár visszafordíthatatlan folyamatot reprezentáltak. Tették ezt előbb mint a gazdaságban vagy a politika szférájában cselekvők. így az a mozgássorkomplexum, ami az elitkultúra és alternatív kultúra feszültségterében létrejött, jelzi egy zárt kultúra nyitását. Még pontosabban, a vizsgálandó témakör, a multimédiális költészeti törekvések, mindezek gyakorlata, az opuszok, az alkotók és az intézmények jellemzői kirajzolják azoknak az impulzuskapcsolatoknak a helyét, amelyek a hivatalos elitkultúrával szemben vagy amellett fogalmazták meg alternatív értékeiket. Természetesen ez a kölcsönhatás, amely az említett két pólus között létrejött, nemcsak az autonómiák kiépítésében mutatkozott meg, hanem sokszor az „önregresszió” és belső öncenzúra példáiban. Ez akkor tetszik ki különösen, ha a környező országok, vagy a tőlünk nyugatra fekvő területekkel vetjük egybe a hazai példákat. Az összefüggések így, csak ebben a tágabb körben nyerhetnek teljes értelmezést. * Tanulmányom elkészítéséért köszönettel tartozom a Magyar Hitelbank Rt. Magyar Tudományért Alapítványának. 541
