Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 6. szám - Villányi László: Atlantic (since 1888), Kóla és tea, Délutánban elhúzott sötétítőfüggöny, A lesodort sapka, A kölcsönadott könyvek, Üdv néked mozi, Négy évszak (versek)

VILLÁNYI LÁSZLÓ

Atlantic (since 1888)

Vettem egy svájci órát, s felmondtam állásomat. Az óra persze mechanikus volt, élvezettel hallgattam ketyegését.

Kiírtam a menetrendet. Naponta tizenhétszer ültem vonatra a pályaudvaron, szálltam le a város szélén. Tizenhatszor vártam ki, hogy megérkezzen a másik irányból jövő szerelvény. Éjjel gyalog, a temetőn keresztül mentem haza.

Az utazásból csupán néhány másodperc volt fontos: amíg azonosítani próbáltam házukat. (Megfürdet. Máskor sietve tusol, félig vizesen bújik mellém, hogy a szeretkezésben párologjanak el a cseppek.)

Néhány hónap után megkedveltek a kalauzok. Pedig nem váltottunk szót soha. Csak egyikük súgta utánam döntésüket, mielőtt behúzta volna az ajtót: holnaptól ne vegyen jegyet.

Látni akartam ablakát. Ahogy olvas, meditál, beleharap egy almába. Amikor messzi útról tér haza. (Istenem, mennyire szereted te az én fiamat - csodálkozik rá anyám.)

Kóla és tea

Kólát rendelt, pedig nem is szerette. Ott állt érintetlenül az asztalon, én meg hagytam kihűlni teámat.

Nézhettem volna végre. (Addig csak messziről, a titkon összetartozók bizonyosságával mosolyogtunk egymásra.)