Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 6. szám - Villányi László: Atlantic (since 1888), Kóla és tea, Délutánban elhúzott sötétítőfüggöny, A lesodort sapka, A kölcsönadott könyvek, Üdv néked mozi, Négy évszak (versek)

Egyszerre voltunk az óceán fölött, a halraj közepén, egy megíratlan Dosztojevszkij-regény lapjain, s elválásunk után az utcán, ahol köszöngetni kezdtem mindenkinek.

Hitetlenkedve rázta fejét, mikor elmondtam: kicsoda.

Délutánban elhúzott sotetitoiuggony

Meztelenül feküdtem húsz év előtt, és sorban álltam egy hivatalban, mikor rámnézett a dédelgetett emlék.

Tizennyolc esztendeje élt kezén keresztnevem kezdőbetűje. Szabálytalanul, sután: a szerelem bizony ügyetlen rajzoló. Ha rápillantott, eszébe jutott-e fájdalma, amivel bőrébe égette a rövid, s a hosszú egyenest, hogy örülni lásson? Vagy már nem volt több, mint egy forró fazék nyoma, s észre sem vette, ahogy lánya végigsimított ujjával a hegen?

Néztem a fáradt asszonyt, s hallottam, amint az egykori délutánban elhúzza a sötétítőfüggönyt. Kigombolta ingem. Levetkőztetett. Tanítgatott tétova rutinnal, hogy fehér testét én ismerjem először.

A lesodort sapka

Mintha először találkoztunk volna. Töprengtem: miként láthatnám megint.

Hiába próbáltam olvasni a fürdésig. Úgy hittem: szövetségesem lesz az összes vízcsepp. Véresre borotváltam arcomat. Mégis durva volt ahhoz, hogy hasára, két életet hordott, ráncos szép hasára tegyem. Minden rezdülésemre hallani akartam hangszálai rezdülését.