Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 5. szám - Kapronczay Károly: Ukrajna - Egy nagyhatalom születése (tanulmány)
mát, többek között a gépipar legfontosabb körzetét alakították ki itt. Már ekkor megkezdték a kőolaj és a földgáz kitermelését, amelynek intenzív kitermelése csak az 1960-as években gyorsult fel. 1930-ban Ukrajna területéből kialakították a moldvai autonóm államot (8,4 ezer km2 609 ezer lakossal), 1932-ben a tizenkét igazgatási körzetet hétre csökkentették (Harkov, Dnyepropetrovszk, Donyec, Kijev, Odessza, Csernyi- gov, Vinica), fővárossá ismét Kijevet tették. Az ország lakossága ekkor 32 millió volt, amelynek érdekessége, hogy nőtt az oroszok aránya, jelentősen csökkent a németek száma (negyedére), újabb nemzetiségek jelentek meg területén. Bár itt is növekedett az ukránok száma, de nem olyan mértékben, mint az Orosz SZSZK szibériai területein, de az innen „eltűnt” németek száma a Volga menti Német Autonóm Területen tűnt fel „növedékként”. A lakosság „ide-oda vándorlása” részben a kényszeráttelepítésekkel, részben az ipartelepítésekkel függ össze. Ez utóbbi esetben mindig az volt a gyakorlat, hogy lehetőleg az adott területen élőkkel ellenkező nemzetiségűekkel létesítsék, majd az orosz vezető elem megtartása mellett az állam legkülönbözőbb országaiból telepítették ide a munkásokat. Valóban az orosz lett az összekötő nyelv és ennek tulajdonítható, hogy régi - nem orosz - városok teljesen eloroszosodtak. A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ ÉVEI A második világháborút megelőző évek politikai forgataga erősen érintették az ukránok lakta vidékeket: 1938-ban, a csehszlovák államot felszabdaló müncheni egyezmény Kárpátalja ukránok lakta területét ismét Magyarországhoz csatolta. 1939. szeptember 17-e után, miután a Szovjetunió Németországgal szövetségben megszállta Lengyelország keleti területeit, azokat a vidékeket, ahol a lengyel hadsereg erőit kívánta a németek ellen összevonni és innen támadásba lendülni vagy szilárd ellenállási vonalakat kiépíteni. Ez a terület volt Nyugat-Ukrajna, amelyet a lengyel állam 1921. évi rigai békével magáénak mondhatott. A szovjet hadsereg megjelenése után Nyugat-Ukrajna „népszavazással” egyesült Ukrajnával, 1939 októberétől az Ukrán SZSZK részét alkotta. Ez az egyesülés 1941 júniusáig tartott. Igaz az „egyesített” területeken bevezetett szovjet rendszerig a megszállók elég nagy lehetőséget engedtek a különböző ukrán nemzeti csoportoknak, főleg a lengyel erők megtörését segítették elő. A népszavazás után egyaránt felléptek a lengyel és az ukrán polgári erők ellen. 1941. június 22-én kirobbant német-szovjet háború első heteiben Ukrajna majdnem Kijevig a német hadsereg zsákmánya lett, augusztus első napjaiban elesett az ősi ukrán főváros, amelyet délen Odessza, Keleten Harkov követett. A háború első nyara végigpusztította Ukrajnát, odaveszett sok épület, intézményekkel és az anyagi értékekkel, elpusztult a jó reményt ígérő teljes mezőgazdasági termés. A visszavonuló szovjet hadsereggel elvonult az állami közigazgatás is, a szétszóródó katonai egységekből kibontakozott a partizánháború. Sok helyen egész hadosztályok kerültek a németek háta mögé, fegyverrel, teljes felszereléssel. Viszont a németek megjelenésével ismét fellángolt az ukrán nacionalizmus, bár reményeikben hamarosan csalódni kel470