Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 5. szám - Határ Győző: Életút
... Mindenféle lakájok, portások, irodaszolgák, altisztek, legénység és idomított emberállomány; állami szolgák és állami inasok, versfaragók és cse- pűrágók, féligpap tanítók és féligtanult papok, őrmesterek és házmesterek, parancsra járó hajdúk és nagyothalló vármegyék az isten háta mögött. Mindig is gyenge oldaluk volt az értelem, míg végezetre kasztjuk posztulátuma lett e korlátoltság; egyfajta életleneszűség, aminek még van annyi esze, hogy saját korlátoltságáról tudomása legyen. ... Nézzünk végig a listán és rögtön szembetűnik, hogy szinte egytől egyig kiegészítő emberek, egyedül létjoga egyetlen egynek sincs és valami matematikailag szerkesztett társadalmi hipotézisben ezek kivétel nélkül fölöslegesek. Kiegészítő, közvetítő, részemberek ezek és nem kettő, de ötven sem tesz ki belőlük egy egész embert: mert teszem ha ötven portás összeáll, az ugyan miféle, mivel foglalkozó emberi intézmény? Vagy mire szolgálna ötven altisztből álló altiszt-konzorcium? El lehetne képzelni ötven emberből álló lakájtrösztöt vagy inasszervezetet azok nélkül az emberek nélkül, akiket kiegészítenek? íme ilyenek ezek a kiegészítő lények, fél-lények, hasznos ballasztok; van azonban ennek a rétegnek több olyan tapadófelülete, amellyel gerendaszerűen az államba torkollik bele; és itt az állami vér, számtalan mellékvéredény leágazásán, élteti fél-lényeit. Ez állami vivőereket kapcsolják szíveikbe, hogy még a szívük is kímélődjön és ott, az államhoz egészen közel - az állam ver a szívük helyett------I gényes opusz volt, kiragadott részletekkel lehetetlen érzékeltetni tematikájának teljes regiszterét, de ha eléggé hegyezted füledet, kihallhattad belőle egyik legkorábbi felismerésemet, amelynek eszméje rögeszmévé vált s máig elbíbelődöm vele. A rezonancia primátusának gondolata a multiver- zumban. Annak az eszméje, hogy a bioszféra kezdeti kémizmusától a magas- összerendezettségű idegi reflexintegrálokig, az atomok apró szerkezetétől a kvazárokig az interkozmionban, a jelenségvilág minden sávjában és minden léptékén, a multiverzum erőmegújítója és mozgásban tartója a rezonancia elve. Ez a törvény és a próféták. Embrionális formában ez a gondolat már felbukkan a Veszélyes Fordulatszám utolsó fejezeteiben. KL És volt olvasója ennek a kéziratnak - a hadbírón kívül, akit említettél? Szeretném tanúul megidézni, de őt már nem lehet. Aki ismerte s olvasta, olyan korban veszett oda, hogy ma nekem már az unokám lehetne — ő nem tanúskodhat, de elismételhetem véleményét és te is megütközöl rajta majd, mint valaha akkor én s ilyet az ujjamból nem szophattam. Molnár József barátom, alighogy átment a bölcsészetre tanárjelöltnek, kapóra jött neki az ürügy, hogy ritkábban lássuk egymást: egyfelől mintha - kijózanodva - meg- szégyellte volna nietzscheánus korszakunk dionüszoszi részegségét s közös intellektuális dorbézolásaink emlékétől szabadulni akart; másfelől meg „féltékeny” lett másik testi-lelki jócimborámra, Kelen Tiborra, akit soha a „szőke bestiáskodás” hőzöngése meg se legyintette: ő az impresszionistákat kegyelte és Debussyt zongorázott. Egyike volt szomorú emlékű utolsó találkozásainknak, amikor Molnár Jóskát - majd egy évvel németországi utam után - meglátogattam a kórházban. Gonorrheája kiújult, ijesztő komplikációk léptek fel, vesegyulladás, vérvizelés; végül a teljes húgycsőelzáródáson úgy segítettek, hogy a hasfalon 404
