Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 5. szám - Határ Győző: Életút

hogy Márai könyve „pesties“, meg hogy hazabeszélős „irányregény”?! Nem győztél meg!

Akkor megegyezünk abban, hogy ebben nem egyezünk: we agree to differ. Örülök, hogy értékítéleteim iránt bizalmatlanná tettelek KL Halasszuk el a végső döntést máskorra s bízzuk másokra. S annyira sajnálod Diocletianus-regényed elvesztését? És mi volt a következő? Nagyon. Egyike soha nem szűnő fantomfájdalmaimnak. Már a következő, a Veszélyes Fordulatszám mindenben más: más műfaj, más kategória. A félig- elveszett írások kategóriája. Mert többnyire volt eszem, hogy gépelményeim másolatokkal készüljenek, és a kópiákat igyekeztem szétszórni, jó helyen elhelyezni. Ennek is, noha az eredetijét bezabálta a rendőrség, a másolata valakinél megmaradt.

KL Hát akkor hogy veszhetett el?

Gondoskodott róla az ávós levélcenzúra 56 után. Édesanyám megpróbálta írásaimat kijuttatni Angliába, a címemre. 4-5 oldalanként borítékolta; aztán a százoldalakból volt, ami átjutott a szűrésen, volt, ami nem. A gépiratban „lyukak” vannak, bepótolhatatlan lyukak, az utolsó félszáz oldal meg mindenestül hiányzik. Nem ez az egyetlen opuszom, amely ilyen „lyukasan” érkezett és félig elveszett a postán. Hogy is jellemezzem? Ha valakit az ár nekivág a gátnak, kivártatva hallhatod jajkiáltását; de ne csodálkozz, ha ez a jaj - elméletté átformálva jelentkezik, mondja Stevenson, Virginibus Pu- erisque című könyvében; és ez volt a Veszélyes Fordulatszám esete is: 1936-ot írtunk, mindnyájunk háborús fenyegetettségének érzése és a belőlem feltörő vészkiáltás - elméletté kerekedett. 4-5 év választott el a háborútól, mely akkor még mint konkrétum, mint fait accompli, senki tudatában nem jelentkezett; de úgy jártunk el - évekig eljártunk alatta, mint valami falóriás tövében, amely ránk omlani készül. Én voltam ez az előreérző szeizmográf.

Műszaki hasonlattal éltem, de a Veszélyes Fordulatszám, mint átfogó metafora és mint mestergondolat, már áttételesen, a hatalmi erőjátékra vonatkozik a politikában és a történelemben. Valamikor a múlt század végén, amikor a géptermekbe először telepítettek ilyen többtonnás ősgenerátorokat, tapasztalhatták, hogy az áramfejlesztő, felgyorsulás közben valahol tengelytörést szenved, a hatalmas armatúra végiggurul a márványtermen, mindent összerombol, kiveri a falat. A szerencsétlenséget vagy az a parányi excent- ricitás okozta a rotorban, amely vagy szerkesztési, vagy gyártási hiba (s ez a mechanikai rezonancia) - vagy az, hogy az armatúrának, mint zenei hangforrásnak, „hangvillának” a frekvenciája megegyezett a fordulatszám ritmusával és ez a „ráhangzás” odáig fokozta a tengely kilengését, amíg bele nem repedt (akusztikai rezonancia). A konstruktőrök rájöttek, hogy a tengely vas- tagítása helyett oly rugalmas, könnyű tengelyt kell alkalmazniuk, amelyen a rotort az ún. veszélyes fordulatszám fölé felpörgetve, a forgó test tömege mintegy kiközepezi önmagát és kialakul a „szabad tengely”. Az én elméletem a veszélyes fordulatszám metaforikus fogalmát sok mindenre kiterjesztette s ha belepillantsz a tartalomjegyzékbe, a fejezetcímeken láthatod: az etika, a bosszú, a túszultartás, az ízlés veszélyes fordulatszáma mellett és fölött az erőszak veszélyes fordulatszáma is szerepel, és ez a legfontosabb.

De hogy lásd és szenvtelenül felmérhesd az erőszak mechanizmusát, ahhoz ki kell vetkőznöd emberi pszichologizmusodból, mert az elmélet ke401