Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 3-4. szám - HARMINC ÉVE INDULT ÚTJÁRA AZ ÉLETÜNK - Káldi Jánosné: Az ÉLETÜNK szellemi-irodalmi előzményei, indulása és elemzése 1963-tól 1967-ig (tanulmány)

Lehet új magi Ez alól törve ki?

Végleg, ahogy a szemetet kiszórják, mi porzik el több: szeretet, gonoszság?

Bárdosi Németh János pécsi költő az emberiség vezetőinek ad egyszer s mindenkorra szóló megszívlelendő tanácsokat A népek kormányzásáról8 szóló költeményében:

„A népek kormányzásáról

az a bölcs beszéd,

hagyják őket élni szabadon,

ahogy a madár él,

vagy mint a halak a vízben,

sok víz kell hozzá,

hogy éljenek,

sok levegő,

sok fény,

erő a szerelemre,

bátorság a halálra,

vérébe a nyár árama,

gyümölcs és cukor csontjainak,

homloka fölé csillag,

s úgy válasszon társat és hajlékot,

hogy kedve legyen nevetni,”

Az igazi költő sohasem szakad el a néptől, hanem úgy kapaszkodik bele, mint a gyökér a talajba. Fodor András tudja ezt, ezért ír olyan átélt vallomást az egyszerű emberekhez való hűségéről a Jönnek utánam9 című versében:

„De elfeledhetem-e majd panaszló, messzeérző, szívemre-szomjas énekeiket?

Jönnek utánam álomban, ébren, abajgatnak, mint fa koronáját a meg-meglóduló szelek.”

Káldi János a világ és az emberi sors „összekötöttségéről” ír. Csak azt tartja emberhez méltó és tisztességes boldogságnak, amely az emberiséget átfogja. Az nem boldogság, amit az egyik nép a másik nép elnyomása útján szerezhet:

„A Garam-parton'0

Olyan a nyár itt is, mint odahaza; a hegyek álomi-kékek; néhány összetépett,

kendőlebegésű felhő száll, száll tűnődés-fehéren dél felé, s a garamszentbenedeki erdők ezüstsugaras zúgása is ugyanaz,

akár az én szomszédos, esti-ének-nefelejcses anyaföldemen.

369