Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 3-4. szám - HARMINC ÉVE INDULT ÚTJÁRA AZ ÉLETÜNK - Káldi Jánosné: Az ÉLETÜNK szellemi-irodalmi előzményei, indulása és elemzése 1963-tól 1967-ig (tanulmány)
előrehaladás tapasztalható, amennyi egy négyhavonként - tehát nagy kihagyásokkal — megjelenő periodikában egyáltalán megvalósítható. A KÖZÖLT ANYAG TARTALMI - FORMAI VIZSGÁLATA A versek Az Életünk négy évfolyama tizenkét számában kétszázkilencvenkét vers jelent meg. (Ebből kétszáznegyvenhét a szépirodalmi rovatban, negyvenöt pedig az ún. „Fiatalok” rovatban.) Óriási szám ez. Legtöbb verssel szerepeltek Nyugat-Dunántúl ismert, jeles költői: Káldi János, Kulcsár János, Cserhát József, Csordás János. Ezek közül Káldit, Kulcsárt és Cserhátot „arcképcsamokszerűen” is bemutatta az antológiasorozat egy- egy csokor verssel, eddigi munkásságuk ismertetésével és arcképrajzukkal. Gyakran megszólaltatták a szerkesztők az ebben az országrészben született költőket is, akik már elköltöztek a fővárosba vagy az ország más tájékára. Különösen sokszor szerepelt a szombathelyi születésű Weöres Sándor, akinek ötvenedik születési évfordulóján, 1963-ban - két verse és az őt köszöntő versek és próza mellett - az arcképe is megjelent. Gyakori „hazajáró vendég” volt még Bárdosi Németh János, Hajnal Gábor, Kónya Lajos, Takács Imre, Pál_József, Kiss Dénes; ritkábban tértek haza az elköltözöttek közül: Simon István és Ősz Iván. Az Életünkhöz tartozónak tartotta a szerkesztőség Illyés Gyulát, aki az év legnagyobb részét Tihanyban töltötte. Illyés Gyula három számban publikált verseket. Számos olyan költő is volt, aki a „dunántúliság jogán” kereste fel verseivel az Életünket, illetőleg akiket ezen a címen hívott a munkatársak közé a szerkesztőbizottság. Ilyenek voltak: Jankovich Ferenc, Fodor András, Lovász Pál, Pákolitz István, Sólymos Ida, Arató Károly és mások. De nem zárta ki az antológiasorozat a főváros és más országrészek költőit sem. A négy évfolyam tartalomjegyzékeiben olyan neveket találtunk még, mint Kassák Lajosé, Devecseri Gáboré, Dudás Kálmáné, Gergely Ágnesé stb. Több új tehetséges fiatal költő neve is föltűnt az egyes számokban, olyanok, akiknek ígéretes volt az addigi bemutatkozása: Koncz István, Búzás Huba, Pék Pál, Szapudi András stb. Az Életünk költői gárdája tehát elég széles körű. A nagy mennyiségű líra sokféle mondanivalót tartalmaz. Az Életünk verseit olvasva - úgy tűnik - kifejező az Életünk cím, mert aránylag sok a mindennapok kérdéseivel, gondjaival, örömeivel és szomorúságaival vívódó verses mű. A poéták a kor emberei, nyitott szemmel és nyitott szívvel járnak a világban. Állandóan figyelő, résen álló alkotók, akik megmérik a világot és elmondják róla ítéleteiket. De túl is lépnek — nagyobb részben - a tükrözésen, a megállapításon, az ítéletmondáson. Verseikkel hatnak is az olvasókra, irányt is mutatnak. Korszerűnek nevezhető az a líra, amely az Életünk lapjairól elénk tárul. Szépszámú a társadalmi, közéleti mondanivalójú költemény. Ha összehasonlítjuk az Életünket a többi magyar szépirodalmi periodikával az ilyen témájú versek publikálását illetően, az Életünk a legelsők közt foglal helyet. Illyés Gyula például a Szétlőtt temető7 című gyönyörű versében - a háború vad pusztítását bemutatva - mélységes emberi tűnődését fogalmazza meg a megbékélésről és a megtisztulásról: „Zavart? - rendet csinált a légnyomás, égbe röpítve érc- és fakoporsót s hullatva morzsolt sóként le a csontot. Oh, lappal szöggel élreállt fehér márvány-jégzajlás, meddig a szem ér! Oh, szörnyű szántó! Hit, remény csíráját kitépő zord egyenlőség-barázdák, barázdák zsírosfényű rögjei 368
