Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 3-4. szám - Bata Imre: Egy téma vándorlása - (A nyolcvanesztendős Weöres Sándor emlékezetére)
Sovány vagyok, csak kenyeret eszem néha, e léha, locska lelkek közt ingyen keresek bizonyosabbat, mint a kocka. Itt a kocka nyilván ugyanarra a valószínűségre vonatkozik, mint Weöres szonettjében. Igaz, a bizonyosabb a kockavetésen innen vagy azon túl volna, de Nem dörgölődzik sült lapocka számhoz a szívemhez kisgyerek - ügyeskedhet, nem fog a macska egyszerre kint s bent egeret. Ami pedig az igazi teljességet illeti, arról az Eszmélet következő strófájának első három sora így beszél: Csak ami nincs, annak van bokra, csak ami lesz, az a virág, ami van széthull darabokra... Hogyha az Asszony-ballada lineáris időszerkezetére nézünk, az azért valamivel epizáltabb, mint az eredeti témát hordozó kínai vers. S az Asszony- ballada jelentésteljességéhez az is hozzátartozik, hogy eredetileg egy ciklusnak a része. Sőt, a ciklus pedig egy verseskönyv kompozíciójának az eleme. Az Ének a határtalanról - a könyv - 1980-ban jelent meg. A kései Weöres- lírában két nagyon szorosra komponált gyűjteményt találunk. A másik a Postra messziről, s ez 1984-ben jelent meg. A ciklizáló hajlandóság jól érzékelhető a költő egész pályaívén. Boldogan ciklizált Weöres mindig. Ilyen az Orbis pictus, az Átváltozások, ilyen voltaképpen a Szimfónia-sorozat, a 111 vers. Ennek a fordítottja is lehetséges, mikor kiemel egy ciklusból - teszem - a Grádicsok éneke című szoros ciklusból egy darabot, s más címet adva neki, önálló versként kínálja, mint ezt az Emlékmű címmel megajándékozott, különben a Grádicsok éneke ötödik darabjaként ismert költeménye mutatja, amely így meglepő hatást eredményez, mert a vers önmagában szinte más jelentést szuggerál, mint a ciklus részeként. Hogyha Weöres ciklusait mérlegeljük, hamar arra jutunk, hogy nem egyszerű ciklizálásról van szó, sokkal inkább arról, hogy itt versekből verset épít a költő. A ciklus akár egyetlen költemény egységét prezentálja, s olykor még ciklusokból egybekomponált kötetnek is van egységes jelentése. Az Ének a határtalanról mindenképpen ilyen könyv! Ez négy ciklusból épül, ciklusonként harminc-harminc darabot tartalmaz, vagyis az egész könyv százhúsz versből áll. Mind a ciklusok száma - négy -, mind az egyes ciklus verseinek száma - háromszor tíz -, mind a százhúsz, az összes vers száma utal arra, hogy itt számmisztikával van dolgunk, ami természetesen nem bír különösebb jelentéssel, pusztán az arányok sugalmaznak valamit, de mind a tízes, mind a hármas, mind a négyes, végül maga a százhúszas is valahogy beszédes abban a körben, amit számmisztikának tartunk. De lássuk a négy ciklust. Az első összefoglaló címe: Ünnep. A ciklus 337
