Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 3-4. szám - Bata Imre: Egy téma vándorlása - (A nyolcvanesztendős Weöres Sándor emlékezetére)

Hogyha a szonett az Átváltozások egyik darabja, s mint említettem, helyiérték szerint a költői én egyik állapota, miként az ezzel ellentétes Proteus című szonett a másik állapot reprezentációja, jungi fogalmazással Weöresnek animája az egyik, animusa a másik, mint majd a Psyché kapcsán is elmondható lesz, Weöres animusa Ungvámémeti Tóth László, animája pedig Lónyay Erzsébet, akit a tizenkilencedik századelő költőnőiből teremtett önnön ani- máját kifejezendő, miután animusára már régen rátalált az egyetlen Ung- várnémeti Tóth Lászlóban.

De a téma vándorlása itt nem ért véget. Egy kései vers, az Asszony-ballada ismét belebotlik a régi témába:

Milyen szép a kastély! Kristály benne mindegyik szoba - Jaj, csak én nem vagyok ott már S nem leszek többé soha.

Minek vittek férjhez engem a várba, hol vasiakat kaján szarkamód csörögve őrzi mind a kapukat.

Benn a termek mind sötétek, alig hat be napsugár, tanyáz undorító vétek, lélekre és testre kár.

Jaj, csak egyszer haza mennék várna apa és anya - de mi lennék? megtűrt vendég, kinek nincsen otthona.

Megkérdeznék: Hát az urad mért nem jött hozzánk veled? - Szégyenkeznék és az utat vissza járnám, meglehet.

Nem szökhetek az otromba várból haza sohasem.

Felszököm a vártoronyba s madaraim etetem.

Röppennek a négy égtájba, síkon, hegyen, tengeren, bár a vágyam velük szállna, szabadon, szerelmesen.

Ez a költemény talán nem olyan konkrétan használja a kínai témát, viszont karakterében közelebb van ahhoz, mint a szonett. Itt már a költő szinte

335