Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 3-4. szám - Bata Imre: Egy téma vándorlása - (A nyolcvanesztendős Weöres Sándor emlékezetére)
mutató téma azonban azt is magában hordja, hogy nem lehet a második természetet — az emberi törvényt - elébe helyezni az első természetnek. Ezt itt a nő prezentálja. A törvény ugyan érvényesül, de a természet rendjén győzedelmeskedni nem bír, legfónnebb elidegeníti, megosztja azt. Maga a vers talán nem is tűnnék föl a rengeteg Weöres-műfordítás közt, hogyha maga a költő nem hívná föl a figyelmünket reá. De kétszer is ezt teszi. Először egy 1958-ban keletkezett szonettjével, a Hszi-csün hercegnő cíművel. Ahol a csontokon áttüzelő zafír háborgat holtakat, hogy kondában röfögve szürcsölni keljenek, sörtéjükön zefir rózsaszín fésűje mint anyjuk könyörögve. Itt gyötri Han szépét kancatej és kefir nyersbőr-sátor alá hazájából örökre kivetve pusztai hőségbe, míg Ofir elmerül feketébb csillagosabb körökbe. Lám, égi kézben is kockajáték pörög; de az eltört tükör épségben jut a sírba mint tó színe mikor nem tépik ördögök. Lelkét hazafelé a sárga daru hívja, testével pusztai durva mén dübörög, és minden sors hasadt disznócsülökre írva. Akármilyen bonyolult a szonett szövege, a téma fölismerhető, s nyilván amaz egyszerű élményversről van szó, mit Hszi-csün maga írt. Legfónnebb az a kérdés, miért lett az a kristálytiszta vers Weöres szonettjében ennyire bonyolult. Nem is szólva arról, hogy már a Tűzkút című kötetben egy ciklus részeként jelenik meg a szonett, az Egybegyűjtött írások ban pedig oly szervezetté válik ez a ciklus, hogy a szonett értelmezését még a „helyiérték” is befolyásolja. Az Átváltozások című ciklus ugyanis negyven (négyszer tíz) darabból áll, a Hszi-csün hercegnő az első tízes sorozat második darabja, s utána a Proteus következik. A feminin karakterű szonettet egy hímnemű darab követi. Vagyis a költőnőt a költő, mintha Weöresnek amaz animáját, emez animusát reprezentálná. Mint majd Lónyay Erzsébet - Psyché - kiegészíti Ungvárnémeti Tóth László poézisét. Ennyiből is érthető a téma eredeti földolgozásához képest valóban bonyolult alakja. Ami bonyolítja, az an- tikizáló keret. A nyomorult sorsú hercegnő történetét aranykeretként övezi a szonett octettjének első négy sora, meg a sextett második tercinájának utolsó sora: Ahol a csontokon áttüzelő zafír háborgat holtakat, hogy kondában röfögve szürcsölni keljenek, sörtéjükön zefir rózsaszín fésűje mint anyjuk könyörögve. és minden sors hasadt disznócsülökre írva. 333
