Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 1. szám - Lászlóffy Csaba: Jelenetek egy aggastyán estéli óráiból (dráma)
ÖREG Igen. Akkoriban, hét-nyolc évvel ezelőtt vált rögeszmémmé, hogy a gyomormosó gyógyvizektől és a fürdőhely új arcú társaságától várhatom testi és lelki újjáéledésemet. Lőttet megbékélten hagytam itt Weimarban egy utolsó verses üzenettel: „Néked köszönhetem, ami vagyok.” Az ember azt hiszi, hogy ahány derűs álom és napfényes reggel, annyi lehetőség. S közben... LÁNY (nem sajnálja felrázni a merengésből) Mindig két szerelem közt vergődik. ÖREG (megadóan bólint; a karosszékben hátradőlve, elnéz valahová messzire) Nem az orvos intett óvatosságra. S az sem igaz, hogy kosarat kaptam volna tőle... LÁNY (mint aki nem hisz a fülének) Megkérte a kezét? (A világító tálcát leteszi az íróasztalra.) El akarta venni feleségül? ...Mért nem beszél? (Kérle- lően.) Folytasd. (Megindul a karos- szék felé; suttogva.) Még megérem, hogy elaludt... álmában. (Sötétség) AZ EMLÉK Marienbadban, a fürdőhely legelegánsabb házának terasza. Szeptemberi kék ég, még tart a meleg idő. Szelíd rétre nyílik üde kilátás. Frau von Levetzow Karl August weimari herceggel beszélget. A hatvanhat esztendős herceg legalább harminc évvel idősebb, de nem emiatt mutatkozik, időnként a kis padra telepedve, nyugodtabbnak. FRAU von LEVETZOW (mint aki nem hiszi) Ez nem tréfa? HERCEG Először én is annak vettem. Goethe nem az idén ismerte meg ke- gyedéket, talán éppen itt, Marienbadban. Én szentül meg voltam győződve róla, hogy csupán geológiai vadász- terület számára a fürdőhely. FRAU von LEVETZOW (ideges kacajjal) S lám, szoknyavadász is... még mindig. Van némi tapasztalatom a nagy költő szalmalánghevületéről. Még az első férjemmel voltam; ne firtassuk, hány évvel ezelőtt. HERCEG (kíváncsi tekintettel követi a suhogó ruhájában fel-alá lejtő hölgyet. Félhangosan, inkább csak magának.) Ejha. FRAU von LEVETZOW De ekkora korkülönbség!... Minden illendőség határát túllépi. HERCEG Az én öreg barátom elsősorban: GOETHE volt mindig. Csak aztán halandó férfi, akinek firtatni kelljen az életkorát. FRAU von LEVETZOW Nem úgy értettem. Még csak nem is mint anya. (Igyekszik óvatosabban fogalmazni.) Nem mintha sürgetővé vált volna valami is, vagy pont nekem jutott volna eszembe, ne adj Isten, siettetni a dolgot... Egyáltalán komolyan venni... De ott van Ulrike. Egy pillantással is lemérheti fenséged, hogy mennyire gyermeklány még. HERCEG (szórakozottan) Hány éves most? FRAU von LEVETZOW Tizenkilenc. Nőiesen nyúlánk, nem mondom... (Anyai hiúsággal, váratlanul.) Fenséged mit szól a leányomhoz? HERCEG Csak a múlt nyáron láttam. A kék szemével: Charmant! FRAU von LEVETZOW A titkos tanácsos úr pedig... (Várakozón néz a hercegre, mintha az ő válaszán sok minden múlhatna, talán egy kis „időcsalás" is. Karl August előbb szólni készül; aztán meggondolja magát. Feláll s elfordulva a hölgytől, nagy érdeklődéssel szemléli meg a teraszról látható tájat.) FRAU von LEVETZOW (talán illetlenséget követett el; igyekszik hát helyrehozni) Goethe titkos tanácsos úr igazán olyan fiatalos még mindig. Rendkívül tevékeny; összejövetelekre, bálokra jár itt is. A pedantériája, igaz, az öltözködésére már nemigen terjed ki, mint régen, amikor olyan volt, mintha skatulyából lépett volna elő. 15
