Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 3-4. szám - HAJNÓCZY PÉTER EMLÉKEZETE - Hajnóczy Péter: Ló a keramiton (filmforgatókönyv)
HAJNÓCZY PÉTER Ló a keramiton FILMFORGATÓKÖNYV 1. kép A LÓ A KERAMITON 1944-45. Üllői úti házkolosszus három udvara közül a harmadik, a legbelső udvar. Nincs hang, némán fut a kép, mintha önmaga elől menekülne, vissza önmagába, amely az egyetlen menedék. Lassan, dermedt mozdulatokkal mozgó bizonytalan körvonalú alakok; valószínűleg vízzel teli vödröket cipelő emberek: férfiak, nők. Délután lehet, késő délután, csaknem alkonyodik. Ősz van: szeptember vége vagy október. Lassan élesedik a kép: látjuk az udvar sárga, kemény keramittégláit. Ha szemben állunk a vetítővászonnal, jobb felől szakadozott, tépett tűzfalat látunk, éles szélű „csorbákkal”, melyek úgy merednek az esőszínű ég felé, mint a betonfal-kerítések peremébe cementezett villogó, vastag üvegcserepek. A tűzfal tövében vérző, nyitott szemű, halott ló fekszik. A ló körül s az egész udvaron tiszta, véres víz folyik. A sárga keramittéglák éles, határozott kontúrokkal merednek ránk a véres, lassan a lefolyó felé hömpölygő gyermekien tiszta víz alól. Arcunk előtt, és baloldalt nem zárja le a képet semmi; a kép nyitott és végtelen. Az emberek nem beszélnek; egy kisfiú áll köztük, moccanatlanul, rémülten, és sóvárgó szeretettel nézi a vérző, halott lovat. A vizesvödröket cipelő emberek öltözete jelzésszerű: valami rongyos, tógához hasonló esőszínű, laza, könnyű öltözéket viselnek. A kisfiúhoz nem szól senki, a férfiak és a nők némán, lassan mozognak, a lóra figyelnek, lehorgadt fejjel. Mintha a tűzfal figyelne. Mintha egyszerre mozognának a vödröket cipelő emberek az esőszínű, szórt fényben; ugyanakkor mintha mozdulatlanná dermedne minden; mintha az embereket, a lovat, a kisfiút és a tűzfalat egy borostyánszínűmacskaszembe ásták volna el. Hajnóczy Pétert pályáján mindvégig foglalkoztatta a film, s nem csupán a magyar prózára akkoriban rendkívüli hatással lévő társművészet szemléleti-technikai lehetőségei izgatták: forgatókönyveket, filmnovellákat tervezett, írt. Egyik sem valósult meg. A kéziratban „várakozó” tervek között található azonban egy készre formált munka, amely vetekszik az életmű legragyogóbb teljesítményeivel. A ló a keramiton, amely 1973 körül született, a némafilm 194
