Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 2. szám - Porogi András: Szerelmi történet (Istennel, sátánnal, tejjel) (novella)

Ó, ez borzalmas lehetett. Ági szemöldökét fólvonva két szép boltívet formázott, azok alól lesett ki őszintének szánt csodálkozással. Aztán megenyhült, akár ha gyerekhez szólt volna. (Itt történetünk elbeszélése átmenetileg párbeszéddé züllik - most már úgyis mindegy.)- Nem, mi nem járunk - válaszolta.- No és miért, ha megkérdezhetem? Miért kerülitek az Úr házát? - így te, ügyetlen gúnnyal.

Agnes erre nemigen kívánt válaszolni, csak hosszabb unszolásra volt hajlandó megvilágítani a dolog teológiai, vagy dogmatikai (Isten tudja milyen) hátterét. A jó tanulók tájékozatlan magabiztosságával ecsetelte az ósdi egyházak gyengéit, a szertartások „kiürülését”, amit ő már régebben is érzett, csak talán a megfogalmazás hiányzott. Egyébként járnak egy közösségbe, de valójában nem az a fontos, ami egy templom falai között történik, hanem ami bennünk.- Jézus bennünk lakik — mondta eltökélten — a szívünkben.- Hogy hol? - hitetlenkedtél öregesen, és közelebb is hajoltál.- Jézus a szívünkben lakik.- Bravó - mondtad csendesen, és még a tenyeredet is összeütötted háromszor. - A Danikáéban is?

A kérdés meglepte, kicsit elbizonytalanodott. Mert azt tudta, hogy az övében igen és a Péterében is, és a tiédben persze nem, de hogy mi a helyzet Danikával?- 0 még pici, és ...- Szóval úgy érted, hogy a méreténél fogva nem férne bele Jézus? Talán egy makett ...- Megint marháskodsz - mondta, de ezúttal egyáltalán nem akart megcsípni, helyette váratlanul felkiáltott:- Jaj, de hülye vagyok - így próbálván önváddal kompenzálni a helyzetet- nem kínáltalak meg semmivel!- Nem szeretném, ha elterelnéd a szót. Ezt nagyon jól értitek, az elterelést, hogy az erény szempontjai egyszersmind higiénikusak és illendők is legyenek. De tenni valamit... A legkönnyebb mondani, hogy a szívedben lakik. És pontosan? A pitvarokban, vagy a kamrákban? Jó, jó, tudom - intetted le, mert nagyobb lélegzetet vett - te itt spirituális értelemben beszélsz a szívedről, de bizonyos vagy benne, hogy neked ilyen értelemben valóban van szíved? És tényleg a tiéd? És szembenéztél te az albérlőddel valaha? Szembe mertél nézni? Szerintem kerülöd őt, kulcsra zárod a konyhát, nehogy megdézsmálja a gyümölcsjoghurtot vagy a müzlit, sőt a szobádat is, nehogy méltatlan helyzetekben lepjen meg - hadartad a csók halvány reménye nélkül.- A barátait éppúgy nem engeded be, mint az ellenségeit, ne járja össze mindenféle népség szíved előszobáját. Számon tartod mennyi áramot fogyaszt, s hogy hányszor pisil a vécé mellé (nem pisil mellé; tökéletes). De te jó vagy, hiszen szállást adtál neki a szívedben, s jól tudod miért. Ha egy nap becsönget majd érted néhány ballonkabátos angyal, és be fognak egyszer csöngetni, tudjuk, akkor aztán elő lehet őt szedni szíved kamrájából, mint üldözések után a rejtegetett ellenállót, aki igazol az új hatalom előtt.- Nem értem, mi bajod van - fakadt ki végre indokoltan.

Te sem értetted. De aztán elmeséltél neki egy történetet, amit most

127