Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 11-12. szám - KARÁCSONYI FENYŐGALLY 1993. - Szerdahelyi Pál: "Egy "e" betű miatt jöttünk" Weöres Sándor látogatása a csöngei parochián

Aki ma is sok szeretettel emlékezik vissza Cinának erre a rendhagyó hazalátogatására.

Ez a nap nagy hatással volt családomra, feleségemre és fiamra is. Feleségem szívébe zárta Cinát és Amyt, nem csak mint költőt, hanem mint embert is. De a legnagyobb változás 18 éves Péter fiam szívében ment végbe! Ő ugyanis - velem szöges ellentétben - teljesen természettudományos beállítottságú volt addig, csak a kémia volt a „mindene”, s kedvelte a fizikát és a matematikát. Ezzel szemben egyáltalán nem kedvelte az irodalmat, sőt egyenest utálta a költőket. Többször kinyilvánította azt a véleményét, miszerint az írók, s főleg a költők összes műveit máglyán kellene elégetni.

így készült éppen azokban a hetekben a gimnáziumi érettségire is, amikor Weöres Sándor és Károlyi Amy személyében, a fiam, életében először találkozott „élő költőkkel”. S a velük való találkozás és társalgás teljes, 180 fokos fordulatot hozott maturandus fiam életében. Cina és Amy ugyanis olyan kedvesen, barátian fordult feléje is, s oly nagy megértést tanúsítottak iránta, hogy fiamat egészen lenyűgözte Cináék egyéniségének a varázsa. Úgyannyira, hogy másnap, április 12-én már ő is „verseket faragott”, s áradozva beszélt Cináról, Árnyról.

Mihelyt aztán az idő jobbra fordult, felütötte sátrát hátul a papiak udvarán, hogy ott készüljön az érettségire. De a tanulás mellett egymás után születtek újabb és újabb versei.

Péter végül is kutató vegyész lett, majd biokémikus, később summa cum laude orvosi diplomát is szerzett, de az irodalom, a költészet szeretete és a művészetek iránti érdeklődése máig is megmaradt. Cináék Budán is vendégül látták egyszer, velem együtt.

Mindezt a gyökeres átváltozást pedig köszönhetjük Cina és Amy eme rendhagyó látogatásának a csöngei papiakban.

1073