Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 11-12. szám - KARÁCSONYI FENYŐGALLY 1993. - Józef Mackiewicz: Szent István koronája - Pálfalvi Lajos fordítása
DERÜLT ÉGBŐL VILLÁMCSAPÁS Olyan hírek érkeztek, hogy egyre rosszabb az Egyház helyzete Magyarországon. Katasztrofálisan kezdett csökkenni a papok száma. Az új papoknak engedélyt kellett kérniük a kommunista hatóságoktól. 3000 katolikus általános iskolát és 32 tanárképzőt zártak be. Az apácakolostorok száma 456-ról 2-re esett vissza. Szinte nem maradtak papi szemináriumok. Amikor hirtelen... 1974. február 5-én VI. Pál betöltetlennek nyilvánította az esztergomi érsekséget, s ezzel Mindszenty bíborost, Magyarország herceg- prímását eltávolította hivatalából. Ugyanakkor kinevezte a Magyarországon tartózkodó Lékai László püspököt Esztergom apostoli adminisztrátorának. Már régóta követelte ezt a magyar kommunista kormány. De senki nem tételezte volna fel, hogy a Vatikán ilyen komoly engedményt tesz a kommunistáknak, ráadásul ilyen drasztikus formában, megsértve az idős bíborost és a magyar katolikusok érzelmeit. És nemcsak a magyar katolikusokét. Ezért volt teljesen váratlan a döntés. Válaszul Mindszenty leváltására a bíboros titkára, Mészáros Tibor február 7-én a következő sajtóközleményt tette közzé a nevében: „Mindszenty bíboros nem lát lehetőséget arra, hogy lemondjon esztergomi érsek és Magyarország hercegprímása címéről. Döntését az alábbiakkal indokolja: 1. Magyarország és a magyarországi Egyház sem szabad. 2. Az egyházmegye vezetése a kommunisták által ellenőrzött adminisztráció kezében van. 3. Nincs olyan érsek vagy apostoli adminisztrátor, aki bármit is változtathatna a helyzeten. 4. Minden pap kinevezéséről a kommunisták döntenek. 5. Nem létezik az alkotmányban garantált lelkiismereti és vallásszabadság. 6. Püspökök vagy apostoli adminisztrátorok kinevezése a fenti hiányosságok kiküszöbölése nélkül nem oldhatja meg a magyarországi Egyház problémáit”. A Vatikánban nem kommentálták a közleményt. Egyedül dr. Alessandri, a Vatikán szóvivője közölte, hogy a Mindszenty bíborossal való többszöri levélváltás után „a Szent Atya arra az álláspontra jutott, hogy nem akarja olyan döntéssel terhelni a lelkiismeretét, melynek meghozatalára maga a bíboros nem lát lehetőséget...” Számos cikket szentelt az esetnek a világsajtó. L. Lederer, a londoni Observer bécsi tudósítója a következőképp kommentálta az esetet: „Mindszenty bíboros következetes ellenfele az »enyhülésnek«. Úgy véli, hogy a pápa tanácsadói, különösen Casaroli, nincsenek tisztában azzal, milyen szenvedéseket kell viselniük a kommunista iga alatt nyögő kelet-európai katolikusoknak. A bíboros szomorúan fogadta azt a tényt, hogy a pápai döntés a gyalázatos kommunista perben hozott ítélet 25. évfordulóján született. Harcolni kíván a kommunistáknak tett engedmények ellen. Ellenzi, hogy Nixon elnök kiszolgáltassa Szent István Fort Knoxban őrzött koronáját Magyarország mostani hatalmi szerveinek.” De a pápai döntés ezúttal a katolikus közvéleményben is nyílt tiltakozást váltott ki. Jó példa erre az a cikk, amely a Rheinischer Merkúrban (1974. február 5.), egy olyan katolikus lapban jelent meg, amely mind az idáig hűségesen kiállt Róma mellett: „Arómai egyházi vezetők nemcsak azokat tekintették az Egyház vértanúinak, akik halált szenvedtek, hanem azokat is, akik börtönben, száműzetésben, kényszermunkatáborban, bányában szenvedtek hitükért (...) »Christophoroi«, Krisztus hordozói (...) E pillanatban nem a bíboros személyéről van szó, aki kevésbé engedékenynek bizonyult a kommunista rezsim iránt, mint Lengyelország prímása, és talán kevesebb híve is volt... De a politikai okokból feláldozott hercegprímás leváltásával az Egyház kétségbe vonta az egyik legfontosabb értékét (...) Ezek után nem a meghátrálásban látja-e sok keresztény az Egyház »magasabb céljait«? (...) De az Egyházat csak az állam engedékenysége élteti, vagy a Szentlélek ereje is? (...) Mindszenty hercegprímás eltávolításának még olyan következményei lesznek, melyeket a Kúria talán nem is látott előre (...) A püspökök nem Róma, nem is a pápa, hanem Jézus Krisztus püspökei, és ebben egyenrangúak a pápával (...) Kérdés, hogy e rendelkezésével nem csökkenti-e a pápa 1068
