Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 11-12. szám - KARÁCSONYI FENYŐGALLY 1993. - Józef Mackiewicz: Szent István koronája - Pálfalvi Lajos fordítása
1970-ben, a Szent István király tiszteletére rendezett ünnepségen, ami szeptember másodikára esik, VI. Pál pápa szózatot intézett a magyar katolikusokhoz. Emlékeztetve őket hitükre, amit atyáik hagytak örökül a következő nemzedékekre az alábbiakat emelte ki: „De e hitnek nemcsak lelki vonatkozásai vannak, hanem arra is kötelezi a keresztényeket, hogy részt vegyenek a világi életben, munkálkodjanak a közösség javán, amelyben élnek, segítsék elő az Új Rend kialakítását, ami már itt, a földön az első lépcsőfok a Mennyek Országa felé”. E szavakhoz a német („haladó”) katolikusok Publik (1971. V. 25.) című lapjában a következő kommentárt fűzték: „A magyar katolikusokhoz intézett szavakat bizonyára úgy kell értelmeznünk, hogy el kell fogadniuk a Magyar Népköztársaság társadalmi rendjét, együtt kell működniük és lojálisán kell munkálkodniuk a tökéletesítésén”. HEENAN BÍBOROS DIVATJAMÚLT PRÉDIKÁCIÓJA” 1973 júliusában Mindszenty bíboros Heenan bíboros, Anglia és Wales prímása meghívására Londonba utazott és ünnepi szentmisét celebrált a Westminster székes- egyházban. Az istentisztelet alatt Heenan bíboros többek között a következőket mondta prédikációjában: „A kommunista diktatúra elleni tiltakozás divatjamúlt gesztussá vált. Most csak a fajüldözés ellen szokás tüntetni. Ma mégsem a rasszizmusról, hanem a vallásüldözésről fogok beszélni. A száműzött bíboros jelenléte székesegyházunkban azt bizonyítja, hogy amíg ő száműzetésben marad, addig a világ nem felejtheti el azt, hogy a kommunizmus a vallás engesztelhetetlen ellensége. Ha a világkommunizmus valóban békét akar, hagyjon fel az üldözéssel. Hívják vissza hazájába Mindszenty bíborost, térjen meg népéhez, melynek atyja és hőse is egyben.” A továbbiakban Anglia prímása elítélte a kommunista vallásüldözést, amiről hallgat a nyugati sajtó. Kijelentette, hogy Mindszenty bíboros látogatása emlékeztessen mindenkit a szenvedő hittestvérek iránti kötelezettségekre. — Nekünk — mondta -, akik szabadságban élünk, nincs jogunk pihenni mindaddig, amíg bármiféle vallás híveit is üldözik. „Hallgassátok a divatjamúlt prédikációt” című vezércikkében a következőket írja a londoni Daily Mail: „A tapasztalt államférfik lenézik Mindszentyt mint a hidegháborús reakció maradványát; a pragmatikus egyházi vezetőket zavarba hozza kitartása. Mindszenty bíboros az ellenállás élő, zavarbaejtő szimbóluma, óva int minket a cinizmustól, ami érezhető az »enyhülés« szólamaiban, és a kereszténység és a kommunizmus közti kompromisszumokkal együttjáró hazugságoktól.” Fél évvel később, 1974-ben, február végén Anglia prímása, Heenan bíboros még egyszer bátran kiállt mellette, figyelmen kívül hagyva azokat az eseményeket, amelyek időközben az egész világ katolikusait megrázták. A hívekhez intézett pásztorlevelében kijelentette: „Idehívtam közétek Mindszenty bíborost, hogy elmondja nektek az igazat arról, milyen az élet a kommunisták uralma alatt... Nem szent a kapitalizmus és lehet törekedni a rendszer megváltoztatására, de őrültség lenne kommunizmussal felváltani a kapitalizmust.” XI. Pius Divini Redemptoris című enciklikáját idézve Heenan bíboros óva intett „az aktivistáktól, a kommunistáktól, a trockistáktól, a maoistáktól, az anarchistáktól, a forradalmi marxistáktól, még ha papok közül kerülnek is ki, akik az Evangéliumtól, a Mester tanította szeretettől távol álló forradalmi ideológiát hirdetnek”. Az angol bíboros kijelentéseit némelyek úgy kommentálták, mint az aktukális vatikáni politikával való nyílt ellenszegülést. Mert épp akkor érte a katolikus világot, VI. Pál döntése nyomán, egy váratlan és különösen fájdalmas erkölcsi csapás. 1067