Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 11-12. szám - KARÁCSONYI FENYŐGALLY 1993. - Dragomán Pál: Huszárok, hősök, szentek - Beszélgetés Somogyi Győzővel

kezdődött; „annak idején Amikor Krisztus urunk és Szent Péter a földön járt”. Hát itt Krisztus urunkat látjuk, balatonfelvidéki népviseletben lévő halászokkal egy bödönhajóban.

S. GY. — Igen. Engem nagyon segített a hit megértéséhez a Parasztbiblia című gyűjtemény, az ezeknek a történeteknek a gyűjteménye, tehát a Biblia népi lecsapódása, a másik pedig az Erdélyi Zsusa-féle apokrif népi imádságok, a .Hegyet hágék, lőtöt lépék’.

D. P. - A kolozsvári Nagy Olga neve mond neked valamit?

S. GY. — Persze, persze.

D. P. - Őneki megjelent három-négy évvel ezelőtt a ,Paraszt Dekameron című könyve. O foglalkozott a népi vallásosság néprajzi vetületeivel is. Egyébként az ő férje a kolozsvári református teológia kollégiumának volt az igazgatója évekig, Krizso- vánszky úr. Én annak idején, marosvásárhelyi medikus koromban ha elmentem Kolozsvárra, mindig a teológián laktam, mert ott Krizsovánszky úr adott szállást. Most pedig azt szeretném megkérdezni tőled, hogy a hit és művészet hol találkozott benend és hol függ ez össze.

S. GY. - Én, amíg pap voltam, addig próbáltam tanítani a népet, de azóta én tanulok a néptől. A népi vallásosság, az egyszerű öreg nénik vagy falusi gyerekek hite, ami ezekben a csodálatos mesékben és imákban megnyilvánul, az nekem sokkal többet ad, mint a teológiai tanulmányaim, illetve most kezdem megérteni, hogy mit is tanítottam.

D. P. - Pedig a teológiai doktori fokozatot is elnyerted.

S. GY. — Igen, de nem csak a jó pap tanul holtig, hanem a művész is, és a művészetben jobban tudom használni ezeket, ugyanis ezek mind csodálatos képek, a legendák és az imák, tehát nem elvont fogalmakkal közelítenek a vallás igazságához, hanem történetekkel, érzelmes képekkel, csodálatos dallamokkal, ahogy Jézus Krisztus is beszélt. Csak szégyenkezve emlékszem vissza, hogy milyen mesterkélt, tudálékos prédikációkat vágtam ki annak idején mint iijú doktor, elvontan és filozofikusan, holott az egész dolog olyan egyszerű.

D. P. - Pap korodban - hiszen tudom, hogy mindig olyan közösségekben szolgáltál, amelyek nem éppen az élet csúcsán, hanem inkább a peremén helyezkednek el - érezted-e a híveidtől azt az igényt, hogy a paptól ne csak a szigorú kánoni igét hallják, hanem valami közvetlenebb, emberibb, népibb közeledést?

S. GY. — Persze, igen, csak az sokkal nagyobb tudomány. Én nem is voltam erre igazán alkalmas.

D. P. - Pont ezt akartam megkérdezni. Mitől jó egy pap, ha tudja jól a teológiát, ha nagyon mély és elhivatott a hite, vagy ha közvetlenül emberi kapcsolatokra igen alkalmas?

S. GY. — Hát valószínű, hogy mind együtt, mert ez a teológiai doktorátushoz nem szükséges, viszont úgy gondolom, hogy aki együtt tud élni a néppel és el tud ülni egy haldokló öregasszony betegágyánál órákig, az a legnagyobb teológus, az biztos, hogy a szívében legalábbis tudja a teológiát.

1051