Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 11-12. szám - KARÁCSONYI FENYŐGALLY 1993. - Dragomán Pál: Huszárok, hősök, szentek - Beszélgetés Somogyi Győzővel
D. P. - Az ilyenekből ritkán lesznek püspökök. S. GY. - Hát, ritkán, de ez nem is baj, mert az egyházkormányzat elvonná őket ettől az ő sokkal fontosabb munkájuktól. D. P. - Akkor a hitéletben és az egyházi életben is van egy kettéválás az elhivatottságban, tehát a szolgálat és a karrier kettéválik valahol? S. GY. - Nézd, akit én püspököt ismerek, azokról szintén úgy tudom, hogy szolgálnak, mert én inkább napi húsz órát trágyát szórok, mint hogy egy irodában küldöttséget fogadjak vagy reprezentáljak teljes ornátusban. Az sokkal kutyább meló. D. P. — Megakadt a szemem egy mondaton itt ebben a könyvben „Gajzágó Sándortól hallottam, hogy a művészet lényege nem új dolgok megtalálása, hanem egy hagyomány továbbadása!”; beszélj egy kicsit a művészet és a hagyomány kapcsolatáról. Nálad ugyanis nemcsak a hitbéli hagyomány, a néprajzi hagyomány, hanem a történelmi hagyomány is igen keményen bekapcsolódik abba, amit mint művészember, elgondolsz, megteremtesz és megmutatsz. S. GY. - Gajzágó Sándor egy festőművész, nekem jó barátom, együtt végeztük el a teológiát, és ő a teológia könyvtárosa volt évekig. D. P. — A név azért volt számomra izgalmas, mert örmény név, és a családomnak is vannak Gajzágó rokonai. S. GY. - Pont az ő kiállítását fogom megnyitni harmincegyedikén. Tehát... D. P. - A hagyomány továbbadásáról szóltunk. S. GY. - Igen. Amodern művészetfelfogás a modern fejlődéselméletre vagy fejlődéshitre épül - inkább így mondom, mert ez nincs semmivel alátámasztva... D. P. - Fejlődéstévhitre akkor. S. GY. — Igen, fejlődéstévhitre. Tehát ez abból indul ki, hogy a világot nem Isten teremtette, hanem úgy összeállt a semmiből, és egyre jobb, egyre tökéletesebb. Erre minden tapasztalatunk rácáfol, de mégis, a ,tudományos materializmus’ úgy Keleten mint Nyugaton, ebbe kapaszkodik, és ugyanerre épül a művészetelmélet is, a különféle izmusok és kísérletek egyre magasabb rendűnek gondolják magukat. D. P. - És a magasabb rendű fejlődés eredményeképpen eljutunk a nullához. S. GY. - Igen. Ezzel társul az, hogy nincs objektív mércéje a jónak és a szépnek. Tehát akkor valóban nem lehet. Hiába mondom, hogy na de uraim, az egyiptomi piramisok mellett egy kutyagumi, amit a mai építészek csinálnak, vagy Rembrandt mellett kutyagumi az, amit a modernek összemaszatolnak, tehát ebben a modem fejlődésszemléletben nem lehet egymás mellé tenni az értéket és az értéktelent. Az a felfogás pedig, amely nemcsak a keresztény, hanem minden nagy világvallásban és kultúrában azonos, az, hogy van egy folyamatos hagyomány, amely lényegében az úristentől ered, őskinyilatkoztatásból, a jó és a szép ismerete, ez midnen embernek a lelkében benne van, a természet magában hordozza, és mindig ugyanahhoz az igazsághoz és szépséghez tudunk viszonyulni, és az ember, mondjuk a művész, nem a saját kútfejéből vagy 1052
