Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 11-12. szám - AZ EPMSZ TANULMÁNYI NAPJAI. KAPOSVÁR 1993. - Kovács Andor: '56 és a Szabadegyetem
tektől eltérő, de ’56 szellemét hordozó találkozókat keresték fól értékes előadásokkal, tanácsokkal az 1956 előtt a haza elhagyására kényszerülő szellemóriások, mint Kerényi Károly, Szabó Zoltán, Cs. Szabó László és mások. E tapasztalt, jó tollú gondolkodók lettek aztán az EPMSZ kulturális tevékenységeinek szakirányítói - az aktív szervezőmunkát végző fiatalabb ’56- osok mellett. Az EPMSZ alakulási hőskorában alapos tanácskozást folytattunk, mi is az a közös alap, amelyen az Európa különböző országaiban élő különböző korú, képzettségű, politikai meggyőződésű emberek együtt, összhangban tudnak majd dolgozni. Természetesen valamennyien a keresztény etika normáinak figyelembevétele mellett az 1956-os magyar forradalom, az egyetemes magyar kultúra értékeinek ápolására és teijesztésére gondoltunk. De az 1956-ra való közvetlen hivatkozás tudatosan nem szerepelt az alapítás utáni alapszabály és a később kiadott tájékoztatók szövegében. Az EPMSZ nem akarta szaporítani a vitázó egyesületek számát, és nem akarta, hogy az 1956-ot másképpen értékelők céltáblája legyen, ha tevékenykedése nem fedi egy-egy egyesület 1956-os értékítéletét. Az alapítók tudták és tisztában voltak azzal, hogy 1956 nem fölülről irányított összmagyar elképzelés, terv kivitelezője volt. Szabó Zoltánt idézem: „mindennapi népszavazás, a szükséglet szerint az utcán, a tereken, a bizottságokban, a munkástanácsban, az iskolákban, a fegyverrel való ellenállásban. 1956 az önálló, független kis csoportok részfeladatok végzésének szövetsége volt. így tehát nem a múlt, hanem a jövőbeli magyar társadalom kifejezőjeként értékelhetjük őket”. Az EPMSZ a tiszta lappal való indulást biztosította mindenkinek, aki hozzá közeledett. Egyetlen tagjának, előadójának sem kutatta soha múltbeli vagy jelenbeli politikai hovatartozását és származását, csak képességét, tisztességét, és nemzethez való hűségét. Önként vállalt és megfogalmazott normáinkért többször is följelentettek bennünket, újságjaikban kiszerkesztettek az úgynevezett ’56-os szervezetek. Például Sütő András és Csoóri Sándor első baseli fellépése alkalmából a Bundes Police keresett meg, hogy kommunista ügynököknek adunk pódiumot Svájcban. Több ilyen ügyet tudnék felemlíteni, de hadd ne beszéljek erről. A harmadik ’56-os norma és köldökzsinór az EPMSZ teljes függetlenségre való törekvés volt. Fönnállása óta függetlensége föladására sem az előbbi pontban említett, úgynevezett ’56-os Grál-lovagok, sem a velük sokszor egy időben fellépő Kádár-rendszer támadásai, a ki- és beutazási tilalmai, kiadványaink határon való elkobzása sem tudták kényszeríteni. Függetlenségének megőrzésében soha nem volt polémikus, visszalövően harcias, de mindenkor keményen konzekvens. A negyedik örökség. Az 1956-os magyar forradalom célja közé tartozott a cenzúra és manipuláció nélküli tényekre támaszkodó tájékoztatás és írás megteremtése. Az EPMSZ évenkénti konferenciájának előadásai, az azokat követő viták hangulata és légköre, az EPMSZ kiadott 52 könyvének témái, azok irodalom és irodalomtörténeti értékei példát ad mindenkinek abból, hogy mit is tudna egy egész nemzet teremteni, ha ’56 igazi értékeit követné! Tisztelt hallgatóim, kedves barátaim! Röviden összefoglalt négy 1956-os örökségre támaszkodó EPMSZ viszont soha sem vált volna eredményeket 983
