Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 8-9. szám - Berenik Anna: A félremagyarázott Anonymus IV.
Másik probléma Európa határaként a Boristhenes (kiejtési változattal Boris-tha- nais,) ugyanezen folyamnak a Meotiszból kiáradó és a Pontus Euxinusba ömlő alsó folyása volt. Ezen földrajzi adottságok elfogadásával indítsuk el Scythiából azaz Erdélyből Magort és Hunort a Tyras folyó mentére (Dnjester?). Útjukban ellenség nem mutatkozott. Vessük össze a helyzetet a Herodot által közölt kimmér történettel, mikor is a kimmér harcosok ellenállás nélkül elhagyták a területet, átkeltek a Kimmer Boszporuszon, betörtek Ázsiába, eljutottak egész Sardesig, Lydia fővárosáig. Idők folyamán felmorzsolódtak (Her. 1.6; 1.15). A kimmérek elmenekülése érthető, mert az egymás közötti harcokban létszámban megfogyatkoztak s az ellenálláshoz nem voltak elég erősek. A szkíták előtt nyitva állt az út. A Krónika szerint: ... in deserto cum cerva occurisset, in palludes Meotydas in- sequentes, fugit ante eos. ... a pusztaságban szarvasünő bukkant elébük; ezt a Meotisz ingoványaiba üldözték; futott előlük (Geréb). Pusztaságban vagy elhagyott területen; a szarvasünővel csupán találkoztak vagy megtámadták, esetleg segítségére jöttek, vagy közös dolgaik voltak, továbbá a lápba ellenségesen „üldözték” vagy békésen követték, többféle fordítási lehetőség adódik. Kétségtelen, hogy eltűnt előlük. Megoldásként kínálkozik, hogy a testvérpár által követett szarvasünő alatt a gímszarvas azaz kimmérek visszahagyott és északra kitérő feleségei értendők (cherche la femmel), akik így terelték el a támadó szkiták figyelmét a férfiakról, akik a kimmer boszporuszon át menekültek. Itt ismét földrajzi kiigazítás kívánkozik. A színhely nem a Krim-félsziget volt, hanem Európa harmadik legnagyobb folyójának, a Boristhe- nesnek annakidején valószínű az egyetlen átkelőhelye a két tenger, a Meotisz és a Pontus Euxinus között. A mai Zaporozje-vel azonosítható. Magor és Hunor a „szarvasünőt” követve megismerték a Meotis legeltetésre és lakásra alkalmas vidékét, de mivel az asszonyok eltűntek előlük, új nemzetség alapítására nem volt lehetőség. Viszont előnyös területre kerültek azért is, mert könnyű szerrel átkerültek a Meotiszon keresztülfolyó Thanais túlsó oldalára, ahonnan folytatták a kimmérek üldözést. Elvétve őket a Kaukázus keleti részén eljutottak Médiába. Herodot így mondja el a folytatást (1.101-106): A méd uralkodó Kyaxares megtámadta az asszírokat. Már csaknem győzött, mikor megjelent a nagy szkita hadsereg. A szkita király Madyas vezette, a Protothyas fia. A médek és szkiták megütköztek, a médek elveszítették a csatát és országukat. A szkiták elfoglalták egész Ázsiát, majd tovább mentek Egyiptom ellen, de ajándékok és kérés ellenében visszavonultak. 28 évig uralkodtak a szkiták Ázsiában. Majd a médek, egyik változat szerint orvul legyilkolták a szkíta vezetőket 81.106), másik változat, hogy ezek elmenekültek Lydiába (1.173), ami miatt kitört a háború a médek és lydek között, ami egy napfogyatkozás miatt döntetlenül végződött (1.74, 1.102). Az ázsiai kaland megközelítően pontos évszámokhoz vezet bennünket. Ha a Herodot által megadott 28 esztendő a valóságnak megfelel s Kyaxares méd király 624- 585 között uralkodott, úgy kiszámítható, úgy visszatérésük és beköltözésük a Meo- tiszba 590 táján, vagyis a 6. század elején történt. Ázsiai tartózkodásuk nyomát őrzi a Josephustól ismert Skythopolis városnév. A Krónika egyetlen mondatban sűríti a szarvasünő eltűnése utáni történést. „Visszatértek hát atyjukhoz és tőle engedelmet kapván, minden jószágukkal bementek a maeotisi mocsarakba és ott is maradtak” (Geréb ford.). Ki volt a japhetita magorok és hamita keverék szkiták azaz hunok közös apja? Josephusra hivatkozva Noéig kell visszamennünk, aki az Ararát hegyén telepedett le, ott szőlőt ültetett, s három fia a szélrózsa három irányába széledt szét. A következő mondat tovább vezet bennünket: „Regio quidam Meotyda Perside patrie est vicina.” Világos utalás a perzsa patriá-ra az apaországra, amit a német nyelv a Vaterland 878
