Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 8-9. szám - Berenik Anna: A félremagyarázott Anonymus IV.
gában Hunya-d-ban találhatók (-d a törzsre utaló többesszám jele). Az uralkodópár házassága nem jelentette az erdélyi magorok és dunántúli székelyek törzseinek általános egybeolvadását, hanem hogy az erdélyi magorok területén született egy új testvémép, akiket hunoknak neveztek. Az agathyrsek és gelonok csatlakozásával Scythia magában foglalta az egész Kárpát-medencét, vagyis hatávonalai ekkor nyugaton az Alpok és a LejtaJLethe vize (ahonnan senkise jó soha vissza), majd a Kárpátok vonulata Dunától a Dunáig (Dévénytől Orsováig), bezárva a Duna-Dráva vagy a Száva folyásával, visszatérve az Alpok hegyeihez. Az események kronológiáját a 8-7. századra tehetjük. A KIVÁNDORLÁS Képes Krónika (5): Történt azután egy napon, hogy a két testvér vadászni indult. Egy szarvasünőt kergettek, amely eltűnt előlük a Meotisz mocsaraiban. Képes Krónika (6): „SzittyaországEurópában fekszik és keleti irányba terjeszkedik”. Tévedés? Nem. Négy-öt generáció szaporulatával a termőföldek nem nyújtottak elegendő táplálékot. Az időpontot tehetjük a 7. század második felére. Scythia nyugaton, azaz a Kárpát-medencében volt. Ennek erdélyi részéből indult a magor és a fiatalabb hunor törzs etnikumában rokonná vált, és az anyák nyelvén felnőtt, tehát közös nyelvet beszélő ifjúsága a kelet-európai síkok elfoglalására. Ha egy nép önszántából indul új területek szerzésére, úgy a távozók az összlakosságnak rendszerint csak a fiatalabb, harcos rétegét jelentik, ami miatt az ország élete nem szűnik meg, mert visszamaradnak az idősebb férfiak, valamint a nők felnövő gyermekeikkel. A kivándorlás megindulása Erdélyből Scythia azaz Hunia államhelyzetén és lakosságának etnikumában változást nem idézett elő, és csak egy olyan időpontban történhetett, mikor országukat nem fenyegette veszély. Némi meggondolásra ad okot Herodot harmadik eredettörténete (4.11—12.) amelyikkel, mint mondja, legjobban egyetért. Eszerint a szkiták a masszagéták nyomására hagyták el Ázsiát, átkeltek az Araxes folyón, és a kimmérek országához közelítettek. A rövid közlés^ problémája az időbeliség, mivel Herodot nem utal arra, hogy mennyi idő telt el Ázsia elhagyása és a kimmérek földjének birtokbavétele között és nem különböztet meg magorokat és szkítákat. A lehetséges megoldást abban látom, hoy az első masszagéta nyomás Magog népét még Kis-Ázsiában érte. Az Araxes folyó a mai Ergene is lehetett, de valószínűbbnek tartom, hogy az Dunának még az Istros-t megelőző neve volt, s ezen keltek át a Magógok, majd Erdélybe bemenve lettek magorok. — Az Is-t(au)ros nevet a későbben érkezett ökörszarv jelképű (meze)gótok adhatták, akiket az első perzsa uralkodó Kyros (kb. i. e. 549-529) támadott meg ezen a környéken. - Nézetem szerint Herodot két hasonló eseményt egybeolvaszt. - A kimméreket már jóval későbben a magorok és hunok támadták meg, akiket Herodot joggal nevez szkítáknak. A királyok fel akarták venni velük a harcot, míg a nép elvándorolni szándékozott. Mivel nem jutottak dűlőre, testvérharcokban irották ki egymást, majd maradékuk elmenekült. A skyták üres területet vettek birtokukba (Her. 4. 11.). A kimmérek megtámadása és a magyar monda szarvasűzése a Meotiszi mocsarakba azonos. A MFOTISZ1 MOCSARAK ÉS TANAIS Tekinsünk el a jelen keretek között a részletekbe menő bizonyításoktól, s előlegezzünk bizalmat azon kutatóknak, akik az Azovi-tenger ellenében a Meotiszt, a ma eltűnőben lévő Pripjet- és Rokitno-nak nevezett mocsarakkal azonosítják, s akiknek véleményéhez Herodot ismeretében csatlakozom. 877
