Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 8-9. szám - Kaba Ákos: Széljegyzetek egy új magyar őstörténeti tanulmányhoz
újabb néven, hanem a régi szabir és baskír megnevezéssel. Ezekre a nevekre még bővebben kitérünk. Származásunk bizonyítékai közül a legelőkelőbb helyet foglalja el a lótartás szókészlete. Közös örökségnek tartott szavak: a ló, ostor, mén, fék, nyereg és a másodfű mint kifejezés. Erősen kérdéses szóegyeztetés a nyereg és a mén. Az utóbbi csak egy osztyák nyelvjárásban él, csorda jelentéssel. Az ostor csak vogul, a fék pedig csak az osztrákban ismeretes. Egyedül a ló, amely a két nyelv öt-öt nyelvjárásában előfordul. A obi-ugorok 34 dialektusában ilyen elszórtan található három szó - ami számításba vehető —, csak átvételt, de nem közös örökséget bizonyít. Feltevésünket megerősíti az a tény, hogy ezek a szavak főleg a peremnyelvjárásokban találhatók. Művelő- déstörténetileg meg egyenesen elképzelhetetlen, hogy a lótartás, amely a legtöbb hozzáértést és tapasztalatot kívánja, megelőzte volna a juh és tehén tartását. Gunda Béla és Kőhalmi Katalin kutatásai nyomán ismeretes, hogy az obi-ugorok rénszarvastenyésztésében sem találhatók olyan elemek, amelyek egy korábbi lótartásra utalnának. Ahogy ez megtalálható a Léna menti jakutoknál, akik délről jőve a lótartás elemeit átültették a réntenyésztésbe. Zichy István, 1939-ben megjelent Magyar őstörténet című könyve 67. oldalán, néprajzi adatok alapján már kétségbe vonta az obi-ugorok lovas műveltségét. Kiemelte, hogy a vogul-osztyák népköltészetben ló csak a mesebeli lényekkel kapcsolatban szerepel, míg a valósághoz közelebb álló hőseik nem lovasok, hanem mindig csak gyalog hadakoznak. írja továbbá: „Pedig ha egy nép költészetében csak a képzeletbeli lényeknek van lova, míg valamivel reálisabb hősök - kiknek tetteit epikus terjengőssel mondják el — lóra sohasem ülnek, akkor abban ne keressük lovas-nép múltjának tanúságát.” A felhozott érvek tehát egybehangzóan kizárják az obi-ugoroknál feltételezett lótartást. így az ezzel kapcsolatos szókészlet sem lehet közös örökség, hanem átvétel a korábban közelükben élt lovasnépektöl. Az obi-ugor hagyományokból még az is valószínűsíthető, hogy melyik törzsszövetség volt az átadó. Képes Géza Napfél és éjfél című kötetében megjegyzi: hősmondáikban gyakran szerepel a sziper szó, amelyet a fordítók eddig ezüstnek értelmeztek. Amint írja: „Pedighát nem ezüstkardról és ezüstpáncélról van itt szó, hanem szabir kardról és szabir páncélról.” Majd tovább így folytatja: „A Szárnyas Pasker című vogul hősi ének viszont egy másik nép nevére emlékezik, amely éppen a magyar nép szempontjából fontos. Ez a volgai nép baskír. Szárnyas Pasker szerintem nem más, mint a Szárnyas Baskír...” Vogul hagyományokban a Mir-susne-chum és a Kul-ater egy ősibb, a szárnyas és földi Pasker pedig később átvett dualizmust tükröz. Az ilyen kölcsönzött hagyományok is kétségtelen bizonyítékai a obi-ugorok közelében egykor megtelepedett szabir és baskír törzseknek. Történészeink vitatják e két népnév magyar kapcsolatait annak ellenére, hogy hagyományainkban is félreérthetetlenül megőrződtek. A bizánci kútfőben megőrzött sabarto=szabir népnevünk megfelelőjét tükrözi a krónikáink Zoard és Anonymus soba-moger kifejezése. Mindezek a nevek pedig a szabir-magyar szinonimái. A szabir vagy szobar képzőnélküli alapszava a sóba (szoba). Csaba megfelelője nem lehet, mint ahogy eddig értelmezték, mert Anonymus akkor Cbabának írta volna a korabeli írásmódnak megfelelően. De törzsi hagyományok alapján is kizárt a Csaba értelmezés. A kabar származású Abák és székelyek mitikus őse volt a feltámadó és hadak útján visszatérő Csaba. így lett az eredeti Kábából Kabar, vagyis mai értelmezéssel a Csaba-népe. A szabir-magyarok istenősének a jelképe azonban a Turul volt, melyet Anonymus Asturra latinizált. Ezenkívül a Névtelen maga is félreérthetetlenül összekapcsolja soba-mogert Zoard-dal. írja, hogy Zoard és Kadosa Balkánra költöztek Árpád engedélyével, és az ottmaradt Zoard népét hívják soba-mogernak. Ezek valószínű a bizánci források Vardar-türkje- ivel azonosíthatók. A magyar hagyományok is tehát minden kétséget kizáróan meg866
