Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 8-9. szám - Martos Gábor: "Mind walesi bárdok voltunk" - beszélgetés Cselényi Bélával
MARTOS GÁBOR „Mind walesi bárdok voltunk” (BESZÉLGETÉS CSELÉNYI BÉLÁVAL) — Különleges alkalomkor beszélgetünk: most adtad a kezembe az Üzennek a falmikulások című vadonatúj kötetedet, amely hét év szünet után jelent meg; hét éve nem jelentkeztél kötettel.- Igen... A kiadói év szerint talán inkább hat éve, mert ’83-ban jelent meg utoljára a Magánbélyeg című kötetem a Kriterionnál, és hát ugye ez megjelent ’90 elején, tehát... igen, nagyjából hat és fél-hét év után. — Ez a helyzet azért is különös, mert te az irodalomtörténetileg harmadik Forrás-generáció néven nyilvántartott — mondjuk úgy — alkotói társaságnak az egyik legjelentősebb tagja voltál Erdélyben: kétévente, ha úgy tetszik menetrendszerűen jelentek meg a köteteid, szám szerint három, és aztán jött ez a hét év szünet. A dolog azért is érdekes, mert úgy érzem, hogy ez a — ha úgy tetszik — pályakép nemcsak rád, de az egész generációdra, erre a bizonyos harmadik Forrás-nemzedékre jellemző: nagyon erős indulás után ez a társaság - különböző okokból — szétszóródott, s jó néhányon elhallgattak közületek. Te a magad pályáját mennyiben érzed modellnek a kortársaid, tehát a harmadik Forrás-generáció alkotói közötti- Annak, hogy én - ha úgy tetszik - ’83-ban elhallgattam — a szó gyakorlati értelmében -, nagyon kézzelfogható és teljesen alkotásidegen szempontja volt. Arra gondolok, hogy ’82 őszén történt az, hogy Géza lebukott az Ellenpontokkal - én történetesen éppen Budapesten voltam; nem is tudtam, hogy benne van a szerkesztőségben -, és én először éreztem azt, hogy Erdélyben katasztrófahelyzet van. Tulajdonképpen Szőcs Géza életéért aggódtam. Közben mellesleg a Gaál Gábor Kör elnöke voltam, amely jellemző módon távollétemben szűnt meg; ahogy távollétemben is választottak meg a kör elnökének. Ilyen körülmények között, amikor Ceau^escu Romániájában magyarnak lenni olyan veszélyes volt, mint Nyugaton terroristának, nem csoda, hogy a szó hajdugyőzői értelmében vett publikációs közegek nem karoltak fel minket. — Hogy érzed, ennek a generációnak ez a tragédiája volt, vagy inkább lehetőség arra, hogy ti csak azt írjátok, amit igazán őszintén hisztek. Hogyan éltétek ezt meg akkor?- Talán egyetlen személy kivételével — akit nem nevezek meg - mind walesi bárdok voltunk. Na most már; megégtek: Darkó István, Sütő István, Boér Géza... CSELÉNYI BÉLA 1955. április 4-án született Kolozsvárott. Érettsági után gyári munkás, majd segédkönyvtáros lett. 1973 áta szerepel a romániai magyar sajtóban verseivel; rendszeresen közölt az Echinoxban és a Fellegvárban, később más lapokban is. A Gaál Gábor Irodalmi Kör titkára, majd elnöke volt. 1987 december« óta Magyarországon cl, a Magyar Rádió munkatársa. Romániában három, Magyarországon egy verses kötete jelent meg, s több antológiában is szerepel. 851
