Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 8-9. szám - Martos Gábor: "Mind walesi bárdok voltunk" - beszélgetés Cselényi Bélával

— Érzésed szerint ez... szóval hogy walesi hárdnak lenni, akkor, ’75 és ’83 között, amikor ti sorban indultatok, mennyiben jelentett kohéziós erőt közt etek; vagy mennyiben ez jelentette a kohéziós erőt és mennyiben más, mondjuk egy közös indíttatás, közös érdeklődés?- Hogy mondjam? Walesi bárdnak nem lenni pecsovitás volt; ilyen értelemben tehát ez még kevés volt közös vonásnak. Hogy miért voltunk mégis összeverődött társaság? Sokat voltunk együtt, sokat viccelődtünk, és a furcsa, ezoterikus, szürrealista beszélgetések is egyazon Bergman-filmbe sodortak minket. Kirajzolódik valahogy valami közösségi tudat ilyen körülmények között. Ettől függetlenül - mint ahogy egy színdarabban más-más jellemek vannak — ki-ki végezte a saját dolgát; például nem tudok rajtam kívül más naplóvezetőről, mint ahogy Gézán kívül más politikusról sem.

— Ez a közösségi tudat, amit említettél, mennyiben különbözött mondjuk az elődök közösségi tudatától, vagy mennyiben különbözik az utánatok jövők közösségi tudatától? Mitől volt pont ez a harmadik Forrás-generáció; miért lehet egy nemzedékbe sorolni ezt a társaságot?- Talán európaiabbak voltunk, mint az előzőek. Ezt a kérdést ugyan óvatosan kezelném, de mégis volt benne valami. Mi voltunk talán az új-békebeiiség tünetei. De ami talán leginkább elkülönített minket az előzőektől, hogy nem írtunk elkötelezett verseket, de a népszolgálatot sem vállaltuk el. Bár kivételek vannak. Mi nem akartuk a szó - hogy mondjam - csinovnyik értelmében megváltani a társadalmat. Felmutattunk egy-két problémát, igazságtalanságot meg kilátástalanságot, hasonlóan ahogyan a nyugati beatek is csinálták, de mi nem tudatos történelmi körmönfontoltsággal vagy üres szólamokat hangoztatva tettük ezt; alapjában véve megmaradtunk önmagunknak. És ez még Szőcs Gézára is vonatkozott, aki a legpolitikusabb közöttünk. Én például Szőcs Gézának elsősorban a magánéleti líráját szeretem. Tehát mi megengedhettük magunknak azt a luxust, hogy önmagunk lehessünk, míg ők kötelességüknek érezték felzárkózni valahova, beleolvadni valami nagy, előremutató valamibe... vagy semmibe.

— És az utánatok jövők? ’83-mal lezárul az irodalomtörténet szerint ez a bizonyos harmadik Forrás-generáció, a tiétek, s a ’83-ban indult Kovács András Ferenccel kezdődik a negyedik Forrás-generáció; Visky és a többiek nemzedéke. Ok mennyiben mások, mint ti voltatok?- Gálfy Melinda egy rádióinterjúban megkérdezte, kit ajánlok figyelmébe. Én Kovács András Ferencet ajánlottam, talán azért, mert ő potnosan úgy ír, vagy legalábbis annak a szellemében, ahogy mondjuk egy kora középkori újlatin szonettszerző. Rá kell nézni: olyan, mint Giordano Bruno. Tudtam, hogy ez az ember biztos nem epigon. Nem véletlen, hogy egy kicsit Bréda Ferenc felé mutat, hiszen ő is az újlatin szellem szerelmese; lehet Bréda Ferenc és Kovács András Ferenc között párhuzamot vonni. Úgy éreztem, hogy most megjelenik egy... a biológiai mutáció szerint egy nagy humanista elme; nem tudtam mivel magyarázni, hova sorolni. Hogy mondjam... az ö hippik közt cilinderrel és fehér kesztyűsen lófráló egyéniségében éreztem olyan fantáziát, hogy inkább rá szavaztam, mint egy másodhippire.

— És mennyiben más az ő költészete — mondjuk - mint a tiéd volt? Ő negyedik generációs, te harmadik generációs vagy. Mi az a különbség, ami téged elválaszt tőle?- Azt hiszem, hogy a spirálelmélet szerint ö egy magasabb szinten konzervatív. És

852