Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 8-9. szám - Páskándi Géza: Az új tasmán szótár (hangjáték)
vesem. Van olyan idő, amikor érzi az ember: torkig van - nem hallgathat tovább! Mert kicsúszik a történelemből... semmivé válik az élete... nincsenek többé célok, nagy emberi célok... csupa apróság, porszerű lesz minden... Élő halál. Hát meg kell tennünk. Kezdjük el. NÖ Nem, nem lesz jó. Gondolkodtam rajta. FÉRFI Micsoda?! NŐ Nem tarthatjuk meg magunknak a tasmán szavakat. Le fogjuk írni őket... FÉRFI Megőrültél? Hogy továbbra is nyugodtan éljék világukat és ugyanúgy irtsák a népeket? Hogy ne legyen ez a fenyegetés?! A mindig felbukkanni képes, a meghökkentő jelenlét, ami betoppan a kis meghitt történelmi életükbe? Nem, ezt nem tehetjük, kedvesem! NŐ Félek... már a veréskor féltem, hogy a kicsi, itt bennem, itt a hasamban megsínyli... A kezem fájni fog, a nyelvem is... s mindezt ő érzi... Mire születik, s hogyan? Megrázhatja... És ha a szülei nyomorékok lesznek, talán ő is... (csend.) FÉRFI Nem, ezt nem kellett volna! Erre nem gondoltunk, látod? Aki ilyenre szánja életét, mint mi... az nem teheti meg... Két fanatikus nyelvész, néprajztudós nem engedheti meg, aki úgy döntött, hogy folytatja egy kihalt nép életét s új történelmet csinál... Micsoda őrültség volt... Erre nem gondolni! NŐ A szótárat ki kell adni! Meglátod, az lesz az igaz út! Ki kell adatni! Hadd emlékezzenek! (kintről hangok) NŐ Jönnek! FÉRFI Nem, akkor sem! Tégy, amit akarsz, de én... én nem. NŐ Pszt... PARANCSNOK Nos, alkotnak már? Nem látom a teleírt papírt... FÉRFI Nem is láthatja. PARANCSNOK Hát persze, hogy nem. Hiszen maguk szélhámosok! Maguk úgy tasmánok, ahogy én lengyel pápa! Hát akkor hogy is akarnék én tasmán szavakat maguktól? Látja, milyen ostoba volt, őrmester! Bekísérte ide nekem a legelső szélhámos társaságot! ŐRMESTER De hát uram, azt mondták... PARANCSNOK És ha én azt mondom, hogy Jézus Krisztus vagyok, elhiszi? ŐRMESTER Már hogy hinném el, uram? PARANCSNOK Na látja! NŐ Uram, itt valami tévedés van... mi valóban tasmánok vagyunk... PARANCSNOK Kisasszony... ne nézzenek engem bolondnak. Inkább sze- delőzködjenek és menjenek szépen haza! A hatóság félrevezetéséért pedig majd utána kapják meg a büntetést! FÉRFI Uram! Fölösleges sértegetnie. Mi tasmánok vagyunk! PARANCSNOK (gúnyosan) Valami iratféle? FÉRFI Hiszen... úgy tudják, hogy mi kihaltunk... hát akkor honnan lenne? PARANCSNOK Akkor pedig mivel bizonyítják! Egyedül a szóval, a beszéddel bizonyíthatnák... De én nem tudok tasmánul, és itt senki más... Tehát le kéne írni, vagy magnóra mondani... de önök erre nem hajlandók... és természetesen mi megértjük, miért. Mert szélhámosok. Viszontlátásra! NŐ Várjon, uram! FÉRFI Szélhámost akar csinálni belőlünk, hogy ne kelljen szembenéznie a fenyegetéssel. PARANCSNOK Miféle fenyegetéssel? Ugyan! FÉRFI Hogy a kihalt népek igazából sohasem haltak ki! Hogy felköltöztek, elmenekültek a csillagokra! Az idegen bolygókra! Az űrbe! PARANCSNOK Ez bolond! Őrmester, dobja ki! ŐRMESTER Na gyerünk, áltasmánok! FÉRFI Váljon! Adjanak papírt... valami rendes papírt... És rendes tollat... (kis csend) PARANCSNOK De, ha átvernek bennünket... NŐ Igazat beszélünk, uram! PARANCSNOK Vigye őket a cellájukba. Adjon nekik papírt, jó sokat! És tollat! (távolodva, maga elé) Milyen naivak a szellem emberei... A legol843
